Dénesi Tamás: Bencések Magyarországon a pártállami diktatúra idején I. - Studia ex Archivo Sancti Martini edita I. (Pannonhalma, 2017)
Keresztes Csaba: A bencés rend írott és tárgyi műkincseinek sorsa 1949–1952 között
A BENCÉS REND ÍROTT ÉS TÁRGYI MŰKINCSEINEK SORSA... 41 Az 1949. novemberi zárolások esetében megjegyzésre érdemes még az, hogy az MMOK utólag maga is elismerte: a bizottságok egy része nem szak értőkből állt, így az is előfordult, hogy a különféle anyagú műtárgyakat egy közös, szellőzéssel nem rendelkező helyiségbe zárták el. Így a textíliák, könyvek stb. állagromlásának veszélye állt fenn. 25 Ennél jelentősen nagyobb veszélyt jelentett a rendházak használati és liturgikus tárgyaira, berendezéseire és természetesen műtárgyaira az 1950 nyarán végrehajtott feloszlatás. Ennek politikai és eseménytörténeti részleteinek elemzését, irrelevanciája miatt, ez esetben kihagyom, és csupán a műtárgyak sorsát követem végig – az illetékes hatóság szemszögéből. Az MMOK természetesen ekkor már tudta, hogy a júliusban gyors iramban kiürített (az MMOK szóhasználatában: „megürülő”) férfi és női szerzetesrendek székházaiban muzeális értékű és jellegű műtárgyak vannak. A kiürítéseket figyelemmel kísérték, és a belügyi szervek után igyekezett az MMOK is bejuttatni munkatársait az épületekbe. Ez igen ritkán sikerült, a hatóságok e kulturális szervet legtöbbször kihagyták az ingóságok felméréséből, leltározásából. Az MMOK vezetése a jelenséget észlelve július közepén leszögezte, hogy a rendházak értékeinek védelme „elsőrendű nemzeti érdek” kellene, hogy legyen. A fellelhető tárgyakat ők kí vánták leltározni, sőt azt is szükségesnek tartották, hogy azokat azonnal átszállí tsák az illetékes múzeumba. Azon ban, hogy az alárendelt hatóságok a kí vánt tárgyakat kiadják, a felügyeletet ellátó Belügyminisztérium utasí tása kellett. Az MMOK vezetésének a bel ügyminiszterhez26 í rott levele egyébként jellemzi az időszakot is: „A kleri kális reakció elleni küzdelem során megürülő szerzetes és apácarendek székhelyein tudomásom szerint becses muzeális értékű és a tudományos kutatás szempontjából fontos műtárgyak, szakkönyvek vannak. A rámbízott érdekek védelme kötelességemmé teszi, hogy ezekről azonnal, még mielőtt az elkallódás veszélye bekövetkeznék, gondoskodjam. [...] Felkérem Miniszter Urat, [sic!] szíveskedjék intézkedni az iránt, hogy a rendházakban lévő műtárgyakat alárendelt hatóságai a Központ képviselői bevonásával a múzeu moknak kiadják...” – írta 1950. július 1-jén Ortutay Gyula, aki ekkor már, miniszteri székből történt távozását követően, az MMOK vezetője volt. 27 A kérés azonban süket fülekre talált. A „klerikális reakció elleni küzdelemben” a hatóságok igen kevéssé foglalkoztak a kulturális értékek megóvá-25 MNL OL XIX−I − 19 − d − 1950. április 11. A zár alól 1950 április á ban oldották fel az esetle gesen zárolt gyűjteményeket. 26 Ekkor Zöld Sándor (1913–1951) volt a belügyminiszter . 27 MNL OL XIX−I − 19 − a − 1620−Egyházi épületek−8254 − 1950.
