Dénesi Tamás: Bencések Magyarországon a pártállami diktatúra idején I. - Studia ex Archivo Sancti Martini edita I. (Pannonhalma, 2017)
Keresztes Csaba: A bencés rend írott és tárgyi műkincseinek sorsa 1949–1952 között
36 KERESZTES CSABA A második világháború után sem alkottak még éveken át új jogszabályt, és a jogi munka csak az 1948 utáni új, kommunista érában gyorsult fel. Ekkor azonban már a múzeumok és a műemlékek ügyeit egységes és uniformizáló jelleggel, centralizált módon kívánták megoldani. Az államvezetés politikai gondolkodásmódja, a társadalom és a gazdaság átalakítása mellett, a „kultúrforradalom” jegyében a művelődést is saját céljaira kívánta átformálni és felhasználni. A döntéshozók véleménye szerint az akkor hatályban lévő jogszabályok – azon túlmenően, hogy „egyes részeikben elavultak és a kor igényeinek nem felelnek meg” – a különböző közművelődési értékek védelmét eltérő, és egy ben nem kielégítő módon szabályozzák. Ezért az elkészítendő új jogszabály már „biztosítani kívánja a közművelődési szempontból jelentős muzeális tár gyaknak a sértetlen és a nemzet birtokában való megőrzését”, és emellett a „népi demokrácia művelődéspolitikai célkitűzéseinek megfelelően” az „egész dolgozó nép” hozzáférését. 4 Az új jogszabályt nem törvényként, hanem törvényerejű rendeletként (tvr.) adták ki. A Népköztársaság Elnöki Tanácsának 1949. évi 13. számú törvényerejű rendelete a múzeumokról és műemlékekről megnevezésű jog szabály 1949. november 16-án lépett hatályba, és határozta meg ezt követően hosszú ideig a múzeumi közgyűjtemények és a muzeális értéktárgyak helyzetét. A tvr. újraszabályozta a közgyűjtemények helyzetét, legfőképpen irányításuk módját. Centralizált irányító és felügyeleti szervként külön hatóságot létesítettek, Múzeumok és Műemlékek Országos Központja néven (továbbiakban: MMOK). 5 A tvr. meghatározta azt is, hogy mit kell közgyűjteményeken érteni: nemzeti múzeumokat és egyéb közületi múzeumokat . 6 Lényegesebb a szintén a jogszabályba foglalt nemzeti érdekű magángyűjtemény fogalma, amelybe beletartoztak az egyházi gyűjtemények is. A jogszabály szerint e magángyűjtemények „...a muzeális tárgyaknak minden olyan egy helyen, tervszerű elraktározás szerint őrzött és kezelt csoportja, amely régészeti, képzőművészeti, iparművészeti, történeti, néprajzi vagy természettudományi tárgyak rendszeres gyűjtése útján jött létre”, és egyben nem nemzeti vagy közüle ti múzeum. Az MMOK javaslatára a miniszter joga volt nemzeti érdekű magángyűjteménnyé nyilvánítani (vagy azt megszüntetni) valamely gyűjte-4 Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára (a továbbiakban: MNL OL), Vallás- és Köz oktatásügyi Minisztérium, Elnöki osztály (a továbbiakban: XIX−I–1− s) 1011−M − 2 − 1949. 5 Magyar Közlöny. Törvények és törvényerejű rendeletek tára. 223–237. szám. 1949. novem ber 16. 17. Ekkor a korábbi szervezetek megszűntek. 6 Meghatározásukat tanulmányomban nem ismertetem .
