Dénesi Tamás: Bencések Magyarországon a pártállami diktatúra idején I. - Studia ex Archivo Sancti Martini edita I. (Pannonhalma, 2017)
Cúthné Gyóni Eszter: „Ha már Zircen nem lehetek, Pannonhalmán szeretnék lenni” – Endrédy Vendel zirci apát pannonhalmi évei
274 CÚTHNÉ GYÓNI ESZTER Grősz érsek kérelmére 1958. március 31-én az Elnöki Tanács elengedte Endrédy Vendel börtönbüntetésének hátralevő részét. 29 1962-ben és 1963-ban VI. Pál pápától a II. Vatikáni Zsinatra és 1963-ban Sighard Kleiner30 ciszterci generális apáttól az Ausztriában tartandó cisz terci generális káptalanra kapott meghívást. Az első meghívót késve kapta kézhez. A második két meghívó időben érkezett, így 1963. július 6-án az apát levélben kérte Prantner Józsefet, az ÁEH elnökét, hogy támogassa útlevélkérelmét. Leírta azt is, hogy nem áll szándékában a Nemzeti Banknál valutát váltani, mert külföldi rendtársai biztosítják számára az utazás költségeit, valamint szóvá tette a levélben, hogy a Vatikánból érkező hivatalos küldeményeit rendszeresen elsikkasztják. Prantner helyett Miklós Imre, az ÁEH elnökhelyettese (1971-től elnöke) írta meg kérelme elutasítását. 31 Ő utasította vissza tizenkét évvel később az apát azon kérelmét is, hogy ügyét vizsgálják felül, és őt magát pedig rehabilitálják. 32 1975. március 1-jén Korom Mihály igazságügy miniszterhez írott levelében Miklós Imre így érvelt Endrédy Vendel rehabilitációja ellen: „A kérelem teljesítése ellen szól az is, hogy 1957-ben maga Grősz érsek sem kért Endrédy számára rehabilitá ciót, csak kegyelmet, amit meg is kapott. Ezt javaslom Endrédy tudomására hozni azzal, hogy elégedjék meg ügyének ilyen módon történt végleges lezárásával. – Megjegyzem, hogy Endrédy Vendel kiszabadulása óta semmit sem változtatott reakciós magatartásán.” 33 Ahogy Endrédy vezető szerepe gyengült a rend tagjai között (ami mellett az iránta tanúsított mély tiszteletet haláláig megőrizte), fokozatosan más irányba fordította a figyelmét, hiszen személyiségéből fakadóan távol állt tőle a passzivitás és a befelé fordulás. Pannonhalmi évei alatt végig folytatott tudományos tevékenységet, a római és dallasi rendtársaktól rendszeresen kért aktuális matematikai, fizikai és teológiai szakirodalmat, sőt nyelvtudását is folyamatosan fejlesztette. 34 29 Őrfi M.: Lángolj i. m. 86. 30 Karl Sighard Kleiner (Bregenz, Ausztria, 1904. okt. 7. – Bregenz, 1995. dec. 5.) a ciszterci rend generális apátja, morimondi c. apát, hauterive-i házfőnök . 1953-ban generális apáttá választották, és ebben a funkcióban szavazati joggal részt vett a II. Vatikáni Zsinaton. Lemondása után, 1985 augusztusában visszavonult a svájci Hauterive monostorába. 31 ÁBTL 3.1.2. M–37458. Vári Béla. 60., 89.; Őrfi M.: Lángolj i. m. 90–92.; Badál E. Á.: End rédy Vendel i. m. 402–405. 32 A levelet teljes terjedelmében közli: Hitel. II. (1989) 11. sz. 19–20.; Kulics Ágnes – Tölgyesi Ágnes: ...Kövek fognak kiáltani... Szerzetesvallomások (1988–1989). Bp. 1991. 94–98.; Őrfi M.: Lángolj i. m.; Badál E. Á.: Endrédy Vendel i. m. 386–389. 33 Őrfi M.: Lángolj i. m. 99. 34 ÁBTL 3.1.2. M–34203/3. Ráckevei. 150.; Badál E. Á. : Endrédy Vendel i. m. 419–424.
