Dénesi Tamás: Bencések Magyarországon a pártállami diktatúra idején I. - Studia ex Archivo Sancti Martini edita I. (Pannonhalma, 2017)
Cúthné Gyóni Eszter: „Ha már Zircen nem lehetek, Pannonhalmán szeretnék lenni” – Endrédy Vendel zirci apát pannonhalmi évei
268 CÚTHNÉ GYÓNI ESZTER nő felszámolást követő en azonnal elkezdett kiépülni a ciszterciek földalatti rendi szervezete – részben spontán reakcióként, részben pedig az immár titkos rendi tanács irányításával.4 A szerzetesek legfőbb feladata a felszámo lás utáni titkos rendi életben is a lelkipásztorkodás és a fiatalok valláserkölcsi nevelése maradt. Az illegalitásba vonulás előkészületeit Endrédy Vendel irányította, amíg szabadlábon volt, és az 1950 tavaszá tól kora ősz é ig – nagy részt az egyház és állam közti tárgyalásokkal párhuzamosan – tartott, úgy nevezett rendfőnöki értekezleteken5 más szerzetesrendek vezetői számára is ötleteket, egyházjogi szempontokat adott a felszámolás esetére.6 Mindez hozzájárult ahhoz, hogy nem sokkal az egyezmény aláírását követően, 1950. október 29-én letartóztatták. Néhány ciszterci rendtag internálására, illetve letartóztatására már közvetlenül 1945 után sor került. A rendtagok megfigyelése a szerzetesrendek működési engedélyének megvonása előtti időben fokozódott, és az internált rendtagok száma is növekedett – ahogy más szerzetesrendek estében is. A fel számolással párhuzamosan a közösség operatív bomlasztása érdekében megkezdődött a renden belüli ügynökhálózat kiépítése . 7 1951 nyarán, az 1950-es egyezményt követő, s ahhoz szorosan kapcsolódó, katolikus egyház elleni persorozatban, a Grősz-perben tizenegy cisztercit ítéltek börtön-, illetve fegyházbüntetésre.8 Köztük volt a zirci ciszterci kongregáció feje, Endrédy Vendel elnök-apát 4 A titkos rendi szervezetről általában l ásd Cúthné Gyóni E.: A ciszterci rend i. m. 186–199., a Veszprém és Balaton környékén szerveződött illegális ciszterci életről lásd Cúthné Gyóni Eszter: Ciszterciek a veszprémi egyházmegyében 1950 és 1958 között. In: Szerzetesrendek a veszprémi egyházmegyében. Szerk. Karlinszky Balázs. Veszprém 2015. 307–331. 5 Valójában a résztvevők nem voltak rendfőnökök, hanem a magyarországi területek, rend tartományok főnökei. 6 Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára (a továbbiakban: ÁBTL ) 3.1.9. Vizsgálati dossziék (a továbbiakban: 3.1.9. ) V–82897/3. Endrédy Vendel és társai. 128. A rendfőnöki értekezletekről lásd Cúthné Gyóni E.: A ciszterci rend i. m. 138–139. 7 Az első ciszterciek, akik esetében sikerült feltárni a beszervezés tényét, illetve annak körülményeit, Hölvényi György Olaf és Takács István László 1950-től internálásban lévő ciszterci szerzetesek voltak. Hölvényi 1951-ben, majd másodszor 1956-ban, Takács pedig 1951-ben szabadult. „Ráckevei” és „Szűcs” fedőnéven jelentettek, legtöbbször saját rendtársaikról. A ciszterciektől később eltávolodtak, mindketten kiléptek és családot alapítottak. ÁBTL 2.2.2. Hálózati nyilvántartások (a továbbiakban: 2.2.2.) 6-os karton. „Ráckevei”. (Hölvényi György beszervezése: 1951. február 12.; a beszervezést végezte: Varga József I/2-b alosztály); ÁBTL 2.2.2. 6-os karton. „Szűcs”. (Takács István beszervezése: 1951. december 14.; a beszervezést végezte: Goller László I/2-b alosztály); jelentéseiket lásd ÁBTL 3.1.2. Munka dossziék (a továbbiakban 3.1.2.) M–34203/alap, 1., 2., 3. Ráckevei.; ÁBTL 3.1.5. Opera tív dosz sziék (a továbbiakban 3.1.5.) O–11783/1., 2. Örökösök. 8 A témáról bővebben l ásd Cúthné Gyóni Eszter: Ciszterciek a vádlottak padján – 1951. In: Vázlatok két évszázad magyar történelméből. Szerk. Dombovári Ádám – Manhercz Orsolya. Bp. 2010. 125–138.
