Dénesi Tamás: Bencések Magyarországon a pártállami diktatúra idején I. - Studia ex Archivo Sancti Martini edita I. (Pannonhalma, 2017)
Szabó Csaba: A Pannonhalmi Szociális Otthon és lakói
258 SZABÓ CSABA emlékeivel és hatalmas könyvtárával a bentlakóknak. Az egykori tanárok közelről láthatták a gimnáziumban folyó munkát, részt vehettek a monostor rendezvényein és a bazilikában folyó szertartásokon. Persze nehézségek is akadtak bőven: a főapátság fekvésénél fogva is állandóan széljárta hely, ez az őszi és a téli hónapokban sok szenvedést okozott a különféle betegségektől gyötört, idős embereknek. Az atyák azért a napok többségében magukban, elszigetelten éltek, csak időnként találkoztak a fiatalabbakkal. Ráadásul az emeleti szobákat csak a lépcsőházakon keresztül, számos lépcső megmászása után lehetett elérni.37 A legnagyobb gondot talán mégis az összezártság jelentette. Évtizedekig éltek ugyan közösségben, de külön, kis celláikban. Az otthonban hármasával, négyesével kellett egy-egy lakrészben összezsúfolódniuk, pedig Legányi Norbert főapát még a saját lakosztályát is átengedte az otthon céljaira.38 Nem egyszerű az öregkor megélése, elvi selése. Az összezártság még az egészséges és fiatal embereket is gyakran próbára teszi. Az alkalmazkodás nagy türelmet és megértést kíván. A Pannonhalmi Szociális Otthon lakói is szenvedtek időnként önnön és társaik apró gyarlóságai miatt. A „pannonhalmi jubileumi krónikás” humorosan, de kíméletlenül örökítette meg 1961-ben az életérzést: „Az öregség ismér vei: Nehéz megállapítani, hogy kinél mikor kezdődik az öregség. Általános felfogás szerint mindenki annyi idős, amennyinek érzi magát. Így vannak örökifjak és koravének. Mármost lehet, hogy ez az érzés csak egyéni felfogáson alapszik, vagy tényleg a közérzet, azaz egészségi állapot a mérvadó. Mindenesetre, aki egyszer már az aggok házába került, ne csodálkozzék, ha az öregek közé sorolják. Az öregség ismérvei is nagyon különbözők, azaz egyéniek. Általános jelenség, amikor valaki a nagykabát fölé kis kabátot vesz fel, a kis kabát fölé pedig tarka pulóvert. Fontos hogy a felső réteg rövidebb legyen az alsónál. Ez az a kor, amikor az emberből már nemcsak a hiúság, de a jóízlés is kiveszett. Ehhez járul a formátlan sapkák alkalmazása még evés közben is, a legnagyobb kánikulában. Ugyancsak tipikus az evés előtt, evés alatt és evés után való állandó öltözködés és vetkőződés. Ez már nem is csak öreges, hanem beteges tünet. Nyáron is télikabátban járni, s még tartalékot is cipelni a karon. Széket vinni magával oda is, ahol nem akar leülni, legfeljebb a meglevő padra. Sétabotot vinni ölben, vállon, háton, s bot nélkül kapaszkodni a dombon és lépcsőn. Éjjeli álmatlanság, de a nap minden szakában jóízű alvással. Idegesség minden idegen zajra, csak a rádió recsegésére nem. Étvágytalanság, 37Pálos A.: Viharon, vészen át i. m. 63. 38 PFL, Perjeli iratok, Perjelnaplók, 1959. április 1.
