Dénesi Tamás: Bencések Magyarországon a pártállami diktatúra idején I. - Studia ex Archivo Sancti Martini edita I. (Pannonhalma, 2017)
Szabó Csaba: A Pannonhalmi Szociális Otthon és lakói
A PANNONHALMI SZOCIÁLIS OTTHON ÉS LAKÓI 249 rások. Az év végéig hat püspököt vettek őrizetbe és ítéltek el összeesküvés, kémkedés és valutázás vádjával. Három püspököt házi őrizetben tartottak. A perek 1951 tavaszán is folytatódtak. A csehszlovák kommunisták a teljes katolikus hierarchiát szerették volna megbízható, a „hazafias papok” (a csehszlovák békepapság) mozgalmához tartozó személyekkel helyettesíteni. A letartóztatásokkal egy időben, 1950 nyarán előbb Velehradon gyűlt össze mintegy 200 000 katolikus hívő, majd Luhacovicén 453 katolikus pap jelent meg, hogy kinyilvánítsa békevágyát. Ezzel a „béketáborban” már eddig is tömeges méretű „békeharc” kiszélesedett, bekapcsolódtak az egyházak is. A magyar békepapi mozgalom a csehszlovák események hatására indult el. 1950. július 16-án 34 magyar katolikus pap felhívást tett közzé, amelyben kifejezték örömüket a püspöki kar és a kormány közötti tárgyalások megindulása miatt, és a megegyezés érdekében mozgalmukhoz való csatlakozásra szólították fel a katolikus papságot (1950. augusztus 1.). 6 Az adminisztratív és megszorító intézkedések tehát egy időben, de több oldalról érték a magyar katolikus egyházat. A népköztársaság kormányával végül 1950. augusztus 30-án kényszeredetten megállapodást kötöttek a magyar püspökök.7 A megegyezéstől a papság nyugodtabb, békésebb időszakot remélt, de a várakozások ellenére nem enyhültek a katolikus egyházzal szembeni támadások. Egy héttel a kormány és a püspöki kar megállapodásának aláírása után kihirdették az Elnöki Tanács 1950. évi 34. számú tör vény erejű rendeletét, amely megvonta a magyarországi szerzetesrendek működési engedélyét: „A Magyar Népköztársaság területén a szerzetesrendek működési engedélye ennek a törvényerejű rendeletnek a hatályba lépésével megszűnik. Nem vonatkozik ez a rendelkezés a katolikus egyházi iskolákban a tanítás ellátására szükséges megfelelő számú férfi és női tanítórend működési engedélyére.”8 A rendelet értelmében Magyarországon a bencések Pannonhalmán és Győrben, a piaristák Budapesten és Kecskeméten, a ferencesek Esztergomban és Szentendrén, továbbá a Miasszonyunkról nevezett Szegény Iskolanővérek Budapesten és Debrecenben működhettek, és tarthattak fenn gimnáziumot. A 23 férfi rendet (2582 taggal) és a 40 női szerzetesrendet (8956 taggal) feloszlatták, 635 rendházat államosítottak. Az ezután következő hetekben zajló paritásos bizottsági tárgyalások „eredményeként” 284 szerzetes átkerülhetett a világi papság körébe, a mintegy 3000 szerzetes pedagógusból pedig csak 100 vállalt munkát állami iskolában. A rendházaik-6 Pál József: Békepapok. Bp. 1995. 19–21. 7 Balogh Margit – Gergely Jenő: Állam, egyházak, vallásgyakorlás Magyarországon, 1790– 2005. (Dokumentumok). I–II. Bp. 2005. II. 944–946. 8 Uo. 947–948.
