Dénesi Tamás: Bencések Magyarországon a pártállami diktatúra idején I. - Studia ex Archivo Sancti Martini edita I. (Pannonhalma, 2017)

Soós Viktor Attila: Egy szigorúan titkos tiszt, Kovács István egyházügyi tanácsos egy évtizedes (1966–1977) felügyeleti munkájai és jelentései a bencés rendről

224 SOÓS VIKTOR ATTILA Az állam és az egyház között történt megállapodást követően mindent elkövettek annak érdekében, hogy káros politikai tevékenységükkel akadályozzák az állam és egyház közötti kapcsolatok javulását és a politikai együttműködést. A rend vezetői nyomást gyakoroltak egyes püspökökre, sőt a püspöki karra is. Vállalták a feloszlatott szerzetesrendek tagjainak és illegális szervezeteinek védelmét. A rend, de elsősorban Pannonhalma az egyházi reakció bázisa és szellemi központja lett. A szélsőségesek haladó egyházi személyek lejáratására törekedtek és bizonytalanságot keltettek az egyház jövőjét illetően. Nyílt ellenséges magatartásukkal esetenként még az állam adminisztratív csapásaitól sem óvták a rendet. A rend által irányított gimnáziumokban a tanuló ifjúságot a szocialista társadalmi rendszerrel szembeni bizalmatlanságra nevelték és a katolikus „elit” képzést tekintették legfontosabb feladatuknak. A rendnél kialakult politikai és egyházpolitikai helyzet okai:

– A rend élén több mint egy évtizeden át olyan személy állt, – Legányi Norbert – akinek tevékenységét kezdetben kétkulacsosság jellemezte. Színleg a papi békemozgalom mellett állt, valóságban ellenséges politikai tevékenységet folytatott. A vezetése alatt a rend egyes tagjai szinte nyíltan végezték reakciós egyházpolitikai és politikai üzelmeiket. Ez bátorítólag hatott a katolikus reakcióra és a bencés rendet legális bázisnak tekintette.

– Pannonhalmán van a szerzetesek szociális otthona, amely állami fenntartású, de teljesen szerzetesi irányítás alatt működik. E szociális otthonban a katolikus reakció legszélsőségesebb elemei vannak elhelyezve és befolyásukat érvényesítik a bencés rendre is.

– A renden belül lévő lojális erők egy ideig annyira el voltak szigetelve, hogy erőfeszítéseik nem jártak eredménnyel, továbbá kis létszámuk és gyengeségeik gátolták hatásos fellépéseiket. A papi békemozgalom nem tudott mély gyökeret verni sem a rendi vezetés, sem pedig a szerzetes tanárok körében.

– A Vatikán szélsőséges körei és a reakciós emigráció is fokozottabb harcra bíztatták a rend integrista erőit és táplálták, hogy a