Dénesi Tamás: Bencések Magyarországon a pártállami diktatúra idején I. - Studia ex Archivo Sancti Martini edita I. (Pannonhalma, 2017)
Vörös Géza: Bencés nővérek a diktatúrában. A Szent Benedek Leányai Társasága és a politikai rendőrség módszerei
186 VÖRÖS GÉZA megtörésében (a fentieken kívül megszűnt a felekezeti nyilvántartás, a hittudományi karokat külön választották az egyetemektől, az egyházi levéltárak jogállását és működését szabályozták), hanem tényleges hatalmi eszközökkel is igyekezett a „klerikális reakcióval” felvenni a harcot. Az egypártrendszer létrejöttétől egészen 1989-ig, a mindenkori állami egyházpolitikát az állampárt, a Magyar Dolgozók Pártja (MDP), majd a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) politikája határozta meg, amelynek irányítása alatt összehangoltan működtek együtt a különböző szintű párt-, állami és társadalmi szervek.41 A vallási ügyek igazgatása 1951 -ig a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium szervezeti egységén belül a vallásügyi főcsoport, majd ezt követően az 1951. évi I. törvénnyel felállított Állami Egyházügyi Hivatal (ÁEH) feladata volt.42 Az ÁEH -nek kellett gondoskodnia a pártvezetés szintjén kialakított egyházpolitikai koncepciók, döntések végrehajtásáról és végrehajtatásáról.43 A Hivatal a megyei tanácsokhoz egy egy egyházügyi főelőadót, a püspöki székhelyekre egyházügyi megbízottat küldött, akik gondoskodtak a rendelkezések betartatásáról, az egyházi tevékenységek ellenőrzéséről. Az egyházpolitika irányvonalának az állampárt által kijelölt úton tartásában kitüntetett szerepe volt a kommunisták uralta politikai rendőrségnek. A politikai rendőrség a rendelkezésére álló eszköztárból különböző módszereket használt fel a célszemélyekkel szemben, attól függően, hogy nyílt, vagy titkos nyomozást végeztek. A nyílt nyomozás, más szóval a vizsgálati eljárás során használt eszköz lehetett például a tanúkihallgatás, a házkutatás vagy a szembesítés. Ezt a rendőri munkát megelőzte az ún. bizalmas vagy titkos nyomozás, amelynél az ellenséges tevékenység dokumentálására titkos nyomozati eszközöket vettek igénybe. A politikai rendőrség sokféle titkos, más néven operatív eszközt használt.44 Ide tartozott a hálózati és az operatív nyilvántartás, a környezettanulmányozás, az operatív figyelés, a postai kül-41 A kérdés alapos tárgyalását lásd Köbel Sz.: „Oszd meg és uralkodj!” i. m. 32–44. 42 Balogh M. – Gergely J.: Állam, egyházak, vallásgyakorlás i. m. 955–957. 43 Köbel Sz.: „Oszd meg és uralkodj!” i. m. 62–63. Az ÁEH tevékenységéről bővebben: Köbel Szilvia: Az Állami Egyházügyi Hivatal működése az ’50 -es években (1951–1959). In Magyar Közigazgatás 50. (2000/8.) 504–512.; Köbel Szilvia: Az Állami Egyházügyi Hivatal műkö dése az újjászervezéstől a megszűnésig (1959–1989). In: Magyar Közigazgatás 51. (2001/10.) 608–618.; Köpeczi Bócz Edit: Az Állami Egyházügyi Hivatal tevékenysége. Bp. 2004.; Szántó Konrád OFM: Az Egyházügyi Hivatal titkai. Bp. 1990. 44 Vörös Géza: Az állambiztonság hálózaton kívüli információszerző technikái. In Sza badegyházak, vallási kisebbségek és diktatúrák Európában a 20. században. Szerk. Daniel Heinz – Rajki Zoltán – Simon Ervin. Bp. 2013. 183–196.
