Dénesi Tamás: Bencések Magyarországon a pártállami diktatúra idején I. - Studia ex Archivo Sancti Martini edita I. (Pannonhalma, 2017)
Várszegi Asztrik OSB: A magyar bencések főapátválasztásai a 20. században
A MAGYAR BENCÉSEK FŐAPÁTVÁLASZTÁSAI A 20. SZÁZADBAN 17 1./ 1972. április 8. : Jáki Zénót választotta meg a rend főapátjának, aki haladékot kért a válaszra, majd nyolc nap múlva nem fogadta el megválasztását. (Vályi Hugó és Szennay András nem kapta meg a kellő számú szavazatot.) Az ÁEH Jáki Zénót nem fogadta el megválasztottnak, a kormányzó perjelnek újabb fordul ót kellet t kiírnia. Közben az ÁEH egyre több jelöltet engedett, akikre szavazni lehetett. 2./ 1972. május 1.: Szennay András megfelelő többséget kapott, de ő s em fogadta el megválasztását. 3./ 1972. november 6.: Harmadszorra is összeül t a választó nagykápta lan. A 82 szavazásra jogosult rendtárs közül 63 személyesen volt jelen és a negyedik menetben a szükséges többséggel megválasztották Szennay And rás akadémiai professzort főapátnak. A korm ányzó perjel felterjesztésére a római válasz is megérkezett.26 Szennay András 1972. november 15-én jött Pannonhalmára, írásban és szóban bejelentette Monsberger Ulrik kormány zó perjelnek, hogy vállalja a főapáti tisztséget. 1973. március 21-én vette át a rend vezetését. 27 7./ Várszegi Asztrik főapát (1991–) 28 Szennay András főapát 1990. október 20-án jelentette be, hogy főapáti szolgálatából visszavonul, nem jelölteti magát a második kilenc, azaz 18 év után. 1991. január 5-re összehívta a főapátválasztó nagykáptalant. Tagjai a Pannonhalmi Szent Benedek Rend magyarországi és külföldi tagjai, ez utóbbiak elöljáróik révén vettek részt a választáson. 26 „electionem confirmamus” – 1973. március 14. PFL, FL, FHT Főapáti kinevezések. 27 PFL, FL, PI Perjelnapló (1966–1979) 247–250. Szennay András: Emlékmozaikok, Pannon halma, 1995 és 2010 között . Kézirat a szerző birtokában. 14–16. 28 Várszegi Imre 1946-ban született Sopronban, ott is érettségizett, 1964-ben lépett a ben cés rendbe. Teológiát a Főapátság Szent Gellért Hittudományi Főiskoláján tanult. Közben, 1968–1970 között sorkatonai szolgálatot töltött. Leszerelés után egy évvel fejezte be teológiai tanulmányait. Pannonhalmán szentelték 1971-ben pappá. 1971–1976 között az ELTE BTK történelem–német szakán tanult, majd tanári diplomát szerzett. 1975/1976-ban gyakorló tanár volt a győri bencés gimnáziumban. 1976–1988 között Pannonhalmán tanított, mind a gimnáziumban, mind a főiskolán. 1978–1986 között a novíciusok magisztere és tanulmányi felelőse (prefektusa) volt, 1985-től a pannonhalmi főmonostor perjele. II. János Pál pápa 1988. december 23-án culusi címzetes püspökké és esztergomi segédpüspökké nevezte ki. 1989. február 11-én szentelték püspökké Esztergomban. 1989–1990 között a Budapesti Központi Papnevelő Intézet rektora, valamint az e sztergomi főegyházmegye püspö ki helynöke volt. 1990–1993 között a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia titkára. 1991. január 5-én pannonhalmi főapáttá választották, 1991. augusztus 6-tól főapát. Tisztségében 2000-ben és 2009-ben megerősítették.
