Dénesi Tamás: Bencések Magyarországon a pártállami diktatúra idején I. - Studia ex Archivo Sancti Martini edita I. (Pannonhalma, 2017)
Dénesi Tamás: Bencés diaszpóra 1948–1950 között
BENCÉS DIASZPÓRA 1948–1950 KÖZÖTT 155 ressé váló jelenség ellen: ne járjanak sokat vendégségbe a szerzetesek. Végül – valószínűleg éppen a pápai házra utalva – megállapította: a szeretetlen kritika elharapózása mérgezi a közös szerzetesi életet, és lehetetlenné teszi az elöljárók úgyis nehéz helyzetét. A nehéz idők a rend bevételeit is aggasztóan csökkentették. Éppen ezért takarékoskodást kért, és Győrbe összehívta az apátokat és házfőnököket, hogy a gazdasági helyzetről tárgyaljanak. Előtte redukált költségvetéseket kért beküldeni minden elöljárótól.122 A megbeszélés után – október 11-én – újabb körlevéllel fordult rendtársaihoz, amelyben tudatta, hogy a székházak költségvetése mintegy százezer forintos hiányt mutat. Ezért a rend anyagi egyensúlyának biztosítása érdekében szigorú takarékosságot kért, és elrendelte, hogy ezentúl minden rendi megbízatással járó bevételt be kell szolgáltatni a házfőnöki pénztárba, rendkívüli és nagyobb kiadásokra előre ki kell kérni a rendi központ engedélyét, a házfőnökök től pedig kimutatást kért a rendtársak keresetéről. 123 Az ekkor Pápán tevékenykedő Horváth Detre esete azt mutatja, hogy a fegyelem néhány esetben az anyagiak terén is csorbát szenvedett. Pápán – összefüggésben a bencés tanárok pasztorációba állásával – önálló plébániát kapott a bencés rend. Még 1946 májusában a kertvárosi hívek mintegy kétezer aláírással nyomatékosítva beadvánnyal fordultak a főapáthoz, hogy önálló lelkészséget kaphassanak Horváth Detre vezetésével. A pannonhalmi konvent megszavazta, Bánáss László püspök támogatta az indítványt, illetve kongruát szerzett a leendő lelkész számára. Végül 1948. október 1-jével az említett bencés vezetésével kezdte meg működését az önálló lelkészség. 124 A kezdeti hónapokban – mivel sem templom, sem kápolna nem állt rendelkezésre – a liturgikus alkalmakat a város más templomaiban tartották, később, hivatalosan 1949. március 20. után a miséket és a kereszteléseket a bencés templomban végezték.125 Az új plébánosnak „hivatalos helyeken” 122 PFL FL FH 877/1948. 123 PFL FL FH 994/1948. 124 PFL FL KJ VII. 268., 330., 347. PFL FL FH 1163/1947, 831/1948. VÉL I.01.44.a. 331-101, 331-102, 331-103, 331-104, 331-109 és különösen 331-111/1948, továbbá 8400-11/1948. Hitoktatója, néhány hónap múlva segédlelkésze Sarang Péter bencés lett: PFL FL FH 821/1948 és 62/1949. VÉL I.01.44.a. 8400-11/1948. 1949. március 20-án Becse Gaszton kapott kápláni kinevezést (VÉL I.01.44.a. 5401-30/1949 és PFL FL FH 240/1949), aki 1949. április 8-án a felmentett Detre utódaként tovább vezette a lelkészséget. VÉL I.01.44.a. 349-5/1949. Az államvédelmi szervek természetesen figyelemmel kísérték a lelkészség megalapítását. ÁBTL1.2., 5. d. 4. tétel. 1948. október 19–21. 994. 125 PFL FL FH 1160/1948, 98 és 236/1949. – Mivel az első hónapokban csak szükségkápolna állt rendelkezésükre, Hoss József általános püspöki helynök 1949. január 7-én megvonta Horváth Detrétől a plébánosi joghatóságot, és lelkészsége egész területét a Szent István-plébánia plébánosának joghatósága alá rendelte. Az addigi plébánost kihelyezett kápláni minő-
