Dénesi Tamás: Bencések Magyarországon a pártállami diktatúra idején I. - Studia ex Archivo Sancti Martini edita I. (Pannonhalma, 2017)
Dénesi Tamás: Bencés diaszpóra 1948–1950 között
BENCÉS DIASZPÓRA 1948–1950 KÖZÖTT 147 A püspök általában elégedett volt a bencés pasztorációval. Ezt az általunk vizsgált rövid időszakban két esperesi kinevezés is bizonyítja. 1948. november 11-én (talán nem véletlen, hogy Szent Márton napján) tiszteletbeli esperesi címmel tüntette ki az 1936 óta Csácsbozsokon plébánoskodó, buzgó lelkipásztori munkájáról ismert Schnattner Szigfridet. A Sárközy Pálnak írt informáló levélben a püspök így fogalmazott: „a kitüntetés az általam nagyra becsült bencés rendnek is szól”.101 Az egyházellenes erők azonnal éket szerettek volna verni a csácsbozsoki plébános és elöljárói közé. December 14-én ugyanis rövid cikk jelent meg a Szabad Népben „Nem méltó arra, hogy a lelkek főpásztora legyen – Csács plébánosa az érsekről” címmel. Az újságcikkből „Szigfrid Páter” szájába adott mondatok segítségével az olva só megtudhatta Mindszenty Józsefről, hogy korábban az „alsópapság gőgös zsarnoka” mellett elviselhetetlenül nehéz helyzetben voltak a káplánok és a hitoktatók, de még a cikk megjelenése idején sem mertek erről beszélni, mert rettegtek az egykori egerszegi plébánostól. Az egyértelmű Mindszenty-ellenes propagandaszöveg világossá teszi, hogy nem a bencés szerzetestől származtak az alábbi mondatok: „A demokrácia megadott mindent a népnek és békét akar az egyházzal is. Aki ezzel a rendszerrel hadilábon áll, az nem méltó és nem alkalmas arra, hogy a lelkek főpásztora legyen. A földreform? Már régen meg kellett volna csinálni. A gyárak államosítása? Azé legyen minden, aki munkájával felépítette... Rossz természete van. Gőgös, merev, erőszakos ember... Hányszor hallottam tőle: Én méltóságos úr vagyok... Joggal mondhatjuk, hogy Pehm József a gőg, a hatalomvágy és a vallási türelmetlenség megtestesítője volt. Ilyen volt, s ilyen maradt bíboros-érsek korában is. Én egy kis falu szerény plébánosa voltam. Mégsem tudtam kijönni vele. Hogyan tudna békében élni vele az ország?” A cikk megjelenése után Szigfrid plébános természetesen azonnal levelet küldött Veszprémbe, amelyben nem magyarázkodott, hiszen az egyházmegye központjában is tudták, hogy „ez is oda tartozik a többi közé, egyetlen pont a hosszú sorozatban”. Majd így folytatta: „Egyébként, hogy mi a véleményem nekem Őróla, legyen olyan jó Méltóságos és Főtisztelendő Prelátus Úr szíveskedjék elolvasni az Egyházi Körirat 1946 novemberi számát. Ennél jobb önigazolás nem kell nekem.” 102 1949 januárjában Bánáss László veszprémi püspök az újonnan alakított zalavári esperesi kerület élére nevezte ki Komáromi Titusz zalavári plébánost.103 Feltűnő, hogy ez után a kinevezés után az új esperes ellen szintén 101 PFL FL FH 1058/1948. VÉL I.01.44.a. 163-7/1948, 8400-9/1950. 102 VÉL I.01.44.a. 163-8/1948 . 103 VÉL I.01.44.a. 4501-3/1949. PFL FL FH 61, 180/1949. Komáromi Titusz 1937 óta volt zalavári plébános. A Pannonhalmi Szent Benedek-rend névtára i. m. 197.
