Dénesi Tamás: Bencések Magyarországon a pártállami diktatúra idején I. - Studia ex Archivo Sancti Martini edita I. (Pannonhalma, 2017)
Dénesi Tamás: Bencés diaszpóra 1948–1950 között
134 DÉNESI TAMÁS le.53 Szakmai körökben szintén megpróbálták a dispozíci ó megváltoztatását elérni: december közepén már másodszor fordultak levéllel a bencés szerze teshez, amelyben ismételten kérték, hogy nagy tapasztalata és felkészültsége miatt kapcsolódjon be az Aeroszövetség repülőmodellezési osztályának szervezésébe, és kérésüket tolmácsolja felettesei felé. Nagy Julián leveléből tudjuk, hogy állandó állást biztosítottak volna számára, havi fizetéssel – nem lett volna probléma papi és szerzetesi volta, hiszen szakértelme miatt alkalmazta volna őt a szövetség, sőt még a pártba sem kellett volna belépnie, csak ellenpropagandát nem fejthetett volna ki. A nehéz időkben ez a gondviselésszerű lehetőség olyan munkát adhatott volna neki, amelyben szaktekintélyét országszerte elismerték. Munkába állása a rend számára is előnyös lehetett volna, hiszen ezzel a megoldással egy rendtag elhelyezése tűnt megoldhatónak. A bencés szerzetes azzal érvelt legfőbb elöljárójának, hogy bár ez a munkalehetőség szokatlan a rendben, a megváltozott körül mények új gyakorlatot és rendkívüli döntéseket igényelnek: „csak jóakarat kell hozzá és a különleges viszonyok józan mérlegelése”. Julián részletesen feltárta családja kilátástalan helyzetét, az állás elfogadásával segítségére lehetett volna bátyjainak és azok családjának, de a budapesti rendháznak is. Sárközy Pál a dékáni testület elé tárta a kérést, amelyet tanácsadói meghall gatása után azzal az indoklással utasított el, hogy „jelen viszonyok között a rendi munkakörön kívül csak lelkipásztori teendők végzésére engedünk át rendtársat. A kereslet oly nagy ezen a téren, hogy nem tudunk eleget tenni a sok kérésnek.” Az apát a hivatalos (iktatott) levél mellett egy közvetlenebb hangú magánlevelet is fogalmazott rendtársának, amelyben kifejtette: „r égi gyakorlat, hogy a rendtárs úgy tud segíteni családján, ha plébániai munkát vállal. Jelen esetben csak ezt tudjuk ajánlani.” 54 Nagy Juliánt valószínűleg megviselte a végleges döntés, de erről hallgatnak a források. Bekapcsolódott a soproni lelkipásztori munkába: Bán János városplébános elégedett volt tevékenységével, csak a prédikáció, illetve az arra való készület jelentett nehézséget számára.55 Sárközy Pál és Nagy Julián hónapokkal a Sopronba helyezés után, 1949. július 13-án hosszú, őszinte beszélgetésben tisztázták a dispozíció körülményeit.56 Az apát ezek után is helyesnek tartotta korábbi döntését, de belátta, hogy a tanítás közelebb áll rendtársához, ezért augusztus 1-jén Győrbe helyezte kisszemináriumi 53 PFL FL FH 217/1949. 54 PFL FH FH 106/1949. Az apát iktatatlan levele szintén az iktatott levelezés közé került. A Nagy Juliánnak adott válaszok 1949. február 3-án keltek. 55 PFL FL FH 208/1949. 56 PFL FL FHT Sárközy Pál iktatatlan levelezése rendtagokkal. Nagy Julián.
