Dénesi Tamás: Bencések Magyarországon a pártállami diktatúra idején I. - Studia ex Archivo Sancti Martini edita I. (Pannonhalma, 2017)

Dénesi Tamás: Bencés diaszpóra 1948–1950 között

134 DÉNESI TAMÁS le.53 Szakmai körökben szintén megpróbálták a dispozíci ó megváltoztatását elérni: december közepén már másodszor fordultak levéllel a bencés szerze ­teshez, amelyben ismételten kérték, hogy nagy tapasztalata és felkészültsé­ge miatt kapcsolódjon be az Aeroszövetség repülőmodellezési osztályának szervezésébe, és kérésüket tolmácsolja felettesei felé. Nagy Julián leveléből tudjuk, hogy állandó állást biztosítottak volna számára, havi fizetéssel – nem lett volna probléma papi és szerzetesi volta, hiszen szakértelme miatt al­kalmazta volna őt a szövetség, sőt még a pártba sem kellett volna belép­nie, csak ellenpropagandát nem fejthetett volna ki. A nehéz időkben ez a gondviselésszerű lehetőség olyan munkát adhatott volna neki, amelyben szaktekintélyét országszerte elismerték. Munkába állása a rend számára is előnyös lehetett volna, hiszen ezzel a megoldással egy rendtag elhelyezése tűnt megoldhatónak. A bencés szerzetes azzal érvelt legfőbb elöljárójának, hogy bár ez a munkalehetőség szokatlan a rendben, a megváltozott körül ­mények új gyakorlatot és rendkívüli döntéseket igényelnek: „csak jóakarat kell hozzá és a különleges viszonyok józan mérlegelése”. Julián részletesen feltárta családja kilátástalan helyzetét, az állás elfogadásával segítségére le­hetett volna bátyjainak és azok családjának, de a budapesti rendháznak is. Sárközy Pál a dékáni testület elé tárta a kérést, amelyet tanácsadói meghall ­gatása után azzal az indoklással utasított el, hogy „jelen viszonyok között a rendi munkakörön kívül csak lelkipásztori teendők végzésére engedünk át rendtársat. A kereslet oly nagy ezen a téren, hogy nem tudunk eleget tenni a sok kérésnek.” Az apát a hivatalos (iktatott) levél mellett egy közvetlenebb hangú magánlevelet is fogalmazott rendtársának, amelyben kifejtette: „r égi gyakorlat, hogy a rendtárs úgy tud segíteni családján, ha plébániai munkát vállal. Jelen esetben csak ezt tudjuk ajánlani.” 54 Nagy Juliánt valószínűleg megviselte a végleges döntés, de erről hallgat­nak a források. Bekapcsolódott a soproni lelkipásztori munkába: Bán János városplébános elégedett volt tevékenységével, csak a prédikáció, illetve az arra való készület jelentett nehézséget számára.55 Sárközy Pál és Nagy Julián hónapokkal a Sopronba helyezés után, 1949. július 13-án hosszú, őszinte beszélgetésben tisztázták a dispozíció körülményeit.56 Az apát ezek után is helyesnek tartotta korábbi döntését, de belátta, hogy a tanítás közelebb áll rendtársához, ezért augusztus 1-jén Győrbe helyezte kisszemináriumi 53 PFL FL FH 217/1949. 54 PFL FH FH 106/1949. Az apát iktatatlan levele szintén az iktatott levelezés közé került. A Nagy Juliánnak adott válaszok 1949. február 3-án keltek. 55 PFL FL FH 208/1949. 56 PFL FL FHT Sárközy Pál iktatatlan levelezése rendtagokkal. Nagy Julián.

Next

/
Thumbnails
Contents