Dénesi Tamás: Bencések Magyarországon a pártállami diktatúra idején I. - Studia ex Archivo Sancti Martini edita I. (Pannonhalma, 2017)

Várszegi Asztrik OSB: A magyar bencések főapátválasztásai a 20. században

A MAGYAR BENCÉSEK FŐAPÁTVÁLASZTÁSAI A 20. SZÁZADBAN 11

1921–

1971 között: A rend statútuma

5

szerint a Pannonhalmi Szent Benedek Rend legfőbb elöljárója a mindenkori pannonhalmi főapát, aki a Bencés Konföderáció (1893) létrejötte után egyúttal a rend (elnök) prézes apátja is. A főapátot a rend ünnepélyes fogadalmas, felszentel

t pap és (1971-ig) tanul

mányaikat befejezett, azaz teljes jogú tagjai választják.

1802–

1910 között:

A

főkegyúri jog

gyakorlata szerint a rendtársak által jelölt három személy közül a király – Kovács Tamás (1829–1841) kivételével – az első helyen jelöltet nevezte ki főapátnak. Ha elvben nem is, gyakorlatilag mégis szabad választás érvényesült. Ezt követően a Szentszék megerősítette a főapátot. Az utolsó ily módon megválasztott főapát Fehér Ipoly (1892–

1909) volt.

1./ Hajdu Tibor (1910–1918)

6

A rend első helyen jelölte, illetve választotta meg főapátnak. 1910. január 13-án Apponyi Albert gróf vallás- és közoktatási miniszter közvetíté

s

ével már hivatalosan értesítették a királyi kinevezésről, X. Pius pápa pedig január 28-án megerősítette a kinevezést. Vaszary Kolos hercegprímás avatta apáttá a budai prímási palota kápolnájában. A pannonhalmi főapátok pápai megerősítése korábban egyszerű konzisztóriumi dekrétummal történt,7

Hajdu Tibor főapát kinevezésekor változott

az eljárás. Tibor főapát megerősítése a megyésfőpásztorok mintájára már pápai bullával történt.

8

5 Statuta Congregationis Hungricae Ordinis S. Benedicti alias S. Martini de S. Monte Pannoniae auctoritate Visitatoris Apostolici condita anno 1855, secundum Codicem Iuris Canonici emendata et aucta anno 1921.

6 1874. szeptember 8-án lépett be Pannonhalmán a bencés rendbe, 1881. július 26-án szen

telték áldozópappá. Tanulmányai utolsó négy évét az innsbrucki egyetemen végezte. Győrszentmártoni hitoktatóként egy évig működött, majd 1882 és 1906 között a pannonhalmi főiskola tanára, 1885 és 1894 között konventjegyző is volt. 1906-tól főmonostori perjel, egyúttal főiskolai igazgató az 1910-ben történt főapáttá választásáig.

7 Ebbe külön beiktatták, hogy ennek ugyanakkora értéke van, mintha bulla vagy breve for

májában állították volna ki. Sörös Pongrácz:

A Pannonhalmi Főapátság története. Hatodik korszak (1802-től napjainkig). (A Pannonhalmi Szent Benedek-rend története VI. A) Bp. 1916. 186–187.

8 Uo. 187.