Dr. Murai Éva - Gubányi András szerk.: Parasitologia Hungarica 29-30. (Budapest, 1997)

preparálás technikájába. Az egymást követő faunisztikai gyűjtőprogramokban együtt jártuk a Kiskunság, a Hortobágy, a Velencei-tó, a Bakony, a Bükk-hegység és a Szigetköz élőhelyeit, vizsgáltuk a Balaton halait. Tudása és munkássága igen sokoldalú volt. Gyűjtő expedícióinkon a parazitológiai boncolás mellett rendszeresen vett vénnintát az OKI kullancs enkefalitisz szerológiai vizsgálataihoz és gyűjtötte az élő kullancsokat vírusizolálás céljára. I tannine év alatt több mint ötvenezer gazdaállatból kerültek élősködők a gyűjteménybe. A folyadékos készítmények és tartós preparátumok cédulázása, a jegyzőkönyv vezetése Vajda Etus dolga volt. O osztotta be a férgeket gazdaállataik szerint a gyűjteménybe. Sok ezer tartós preparátumot készített galandféreg és bolha fajokból. A magyarországi gerinceseken kívül számos expedíció Kárpát-medencei és egzotikus tájakról gyűjtött parazitáit is jegyzőkönyvezni, cédulázni kellett. 1994-96-ban ezt az óriási tudományos anyagot a jövendő számítógépes feldolgozás céljára alkalmas számozással látta el és az adatok ellenőrzése után ennek megfelelően a folyadékos készítmények és preparátumok cédulázását is átvezette. A parazitológiai gyűjteményben tudományos igényességgel és mindvégig lelkesen, jó kedvvel végzett munkája mellett tevékeny részt vállalt a múzeum szakszervezeti életében. Aktív részese volt az állattári kiállítások létrehozásának, többek között a "A Magyarország Állatvilága" kiállítás képanyagának rendezését is O végezte. A Magyar Parazitológusok Társaságának 1968 óta tagja volt, számos rendezvény előkészítésében részt vett. A Parasitologia Hungarica köteteinek korrektúrázásában és terjesztésében 28 éven keresztül számíthattunk figyelmére, értő segítségére. Vajdáné Etuska munkaszeretete és helytállása legendás volt. Soha nem késett, mindig befejezte a kitűzött feladatokat, szakmai igényessége a mikroszkóp és a szakirodalom állandó használatára szoktatta. Nagy türelemmel foglalkozott a fiatal munkatársakkal, szakmai fogásokra, munkaszervezésre oktatta őket. A gyűjteményben valami egészen "otthoni" hangulat áradt körülötte, s naponta mondta "de örülök, hogy megint köztetek lehetek". 1985-ben ment nyugdíjba, napi 4 órás munkát vállalva. Az idő művészi beosztásával továbbra is teljesítette a ráháruló feladatokat (pl. az említett gyüjteményrevíziót). Olyan volt nekünk, mint a mindennapi kenyér, természetes, hogy ott volt, hogy jó kedve volt, hogy hibátlanul és sokat dolgozott, hogy mindenkihez volt egy jó szava. Ennek elismeréseként nem kívánt mást, csak, hogy holnap is velünk lehessen. Jellemző, hogy állami elismerésben már nyugdíjas korában részesült: 1986. szeptemberében megkapta a "Szocialista Kultúráért" érmet, a Művelődésügyi Minisztérium kitüntetését.