Dr. Murai Éva - Gubányi András szerk.: Parasitologia Hungarica 28. (Budapest, 1995)
Sikó Barabási, S., Bokoç E., Fekeás, É, Nemes, L, Murai, É. és Gubányi, A.: Az Echinococcus fertőzöttség vizsgálata a Háromszéki-medencében (Keleti Kárpátok, Románia) A szerzők a Keleti Kárpátokban, szubalpin környezetben elterülő Háromszéki-medence (Covasna County) területén 10 év alatt az Európában elterjedt két Echinococcus faj életciklusát és járványügyi paramétereit vizsgálták. Post mortem vizsgált kutyáknál erős endémiás gócokat figyeltek meg. Az I. körzetben (Sepsiszentgyörgy): 107 kutyából 13.9% fertőzött; kóbor ebeknél 31.1%-os, állattartó telepeken 28.8%-os, vágóhidak környékén 17.0%-os volt a prevalencia; maximálisan 11,200 féreg/kutya. A II. körzetben (Kézdivásárhely): 153 kutya 22.2%-a fertőzött, a vágóhíd körül 58.0%-os, állattartó telepek körül 28.9%-os, kóbor ebek 28.0%-os, pásztorkutyák 27.0%-os prevalenciával. Egy vágóhíd körül élő kutyában maximum 19,800 E. granulosus egyedet észleltek. A III. körzetben (Kovászna): 77 kutya 8.4%-a volt fertőzött, pásztorkutyák 19.3%-os, kóbor kutyák 18.2%-os prevalenciával bírtak. A IV. körzetben (Bárót): a pásztorkutyák 39%a, a kóbor ebek 11.0%-a, a házőrzők 11.8%a volt fertőzött E. granulosus férgekkel; a maximális féregszám 11,200 volt. Az V. körzetben (Magyarbodza) összesen 33 kutya vizsgálata alapján a prevalencia 4.6%, a maximális féregszám pedig 10,200 féreg/egyed volt. A vadászterületeken vizsgált 535 vörösróka és 1,418 tenyésztett ezüstróka (utóbbiakat Echinococcus cisztákkal fertőzött vágóhídi hulladékkal táplálták) negatív volt. Ez újabb bizonyíték arra, hogy a rókák nem definitív gazdái az E granulosus fajnak. Több mint 800,000 vágóállat (209,670 szarvasmarha, 290,300 juh, 375,720 sertés) hólyagféreg f ertőzöttsége 10,7-89,6 % között mozgott., összefüggésben az I-V. körzetekben kutyáknál leírt járványügyi helyzettel. AzE. granulosus vadon élő köztigazdái közül őzben 6.8%, gímszarvasban 1.9 %, vaddisznóban 22.0 %, medvében 3.1% EH fertőzöttséget észleltek. A szerzők a komandói járás területén magashegyi legelőkön tartott szarvasmarhák májában 3 esetben találtak alveolaris echinococcosist (5. ábra F) és két havasi pocok máján pedig E. multilocularis ciszták jelenlétét észlelték (5. ábra H). Az E. multilocularis lárvaformájának jelenlétét első ízben bizonyították a Kárpátok vonulatán belül. REFERENCES Arseni, C, Ciurea, V, Cristescu, A., Lenke, H. andMarinescu, V. (1981): Parazitozealesistemului nervös. — Ed. Stiintifica si eci. Bucuresti, pp 153-387. Auer, H. andAspöck, H. (1990): Echinococcosis in Austria. - 2hl. Bakt. Hyg. 272: 498-508. Auer, H. and Aspöck, H. (1991): Alveoläre Echinococcose in Österreich: Gelöste und ungelöste Fragen. — Mitt. Österr. Tropenmed. Parasitol. 13: 47-58. Boray, J. C. (1954): Experimentelle Untersuchungen über die Echinococcose unserer Haustiere, mit besonderer Rücksicht auf die Echinococcose des Hundes. — Acta vet. hung. 4 (1): 93-109. Brglez, J. and Wikerhauser, T. (1992): Ehinokokoza - Echinococcosis [in Slovenian]. — Ed. Slovenska Akademija, Ljubljana, 116 pp. Coroiu, Z., Rusu, C. , Stefanoiu, V. (1992): Occurrence and distribution of hydatidosis in men in three Transylvanian counties. — Revista Romana de Parazitologie, 2 (2): 39. Eckert, J. (1970): Echinococcose beim Mensch und Tier. —Schweiz. Arch Tierheilk., Bern, 9: 443-457. Eckert, J. (1989): New aspects of parasitic zoonoses. — let. Parasit. Elsevier, 32: 37-55.
