Dr. Murai Éva szerk.: Parasitologia Hungarica 23. (Budapest, 1990)

Ezekkel a gondolatokkal szeretnék mindannyiunk nevében minden jót kívánni KASSAI Tibor barátunknak. Élje meg az emberi kornak azt a határát, ameddig még az ember a fejét, a lábát használni bírja, mert úgyis dolgozni fog. Legyen szerencsés a szakmai életben, a családi életben, és legyen egészséges mindannyiunk örömére. Végezetül engedje meg, hogy egy aprósággal lepjem Öt meg, egy 1957-ben született közös cikkünk különlenyomatával, amely neki ugyan megvan, de ilyen különlenyomata biztos, hogy nincs! Mert ennek a hátlapján a következőket olvashatja: Alulírottak az MPT közgyűlésének 1990. november 8-án jelenlévő résztvevői gratulálunk az MPT elnökének, KASSAI Tibor professzornak, 60. születésnapja alkalmából. És itt legalább 35-38 aláírás szerepel. Isten éltesse sokáig ! Dr. KASSAI Tibor válasza Kedves Kollégáim! Nem minden meghatottság nélkül hallgattam kedves barátom, HOLLÓ Ferenc szavait, aki a család szó említésével indította a maga megemlékezését. Valóban, egy kicsit hasonlít az az érzés, amellyel én mindig is viseltettem az MPT köreihez tartozó kollégák, pályatársak iránt ahhoz, ami egy családon belüli kapcsolatot jellemez. Talán ennek is köszönhető, hogy a Ti bizalmatokból elég hosszú idő óta képviselhetem a magyar parazitológusokat hazai és külföldi szakmai körökben, s hogy a Társaság elnökeként érhettem meg a 60-ik születési évfordulómat. Azok közé az emberek közé tartozom, akiknek szükségük van arra, hogy a tevékenységüket olyan körben fejtsék ki, olyan cél érdekében munkálkodjanak, amelyet sokra becsülnek. Én a parazitológiában találtam meg azt a tevékenységi kört, amely ilyen szempontból kielégít. Nekem örömet, lelki békét jelent a parazitológiával való foglalkozás. Ez talán a titka annak, amiért a hatvanadik életévemhez érkezve úgy érzem, mindig próbáltam megtenni, amit lehet, még ha az eredményeimmel nem is vagyok elégedett. Legjobban talán SZÉCHENYI Istvánnak a szavaival jellemezhetem a magam érzéseit, aki egyszer azt mondta, hogy "A kevés, mit végbevittem: kötelesség. Elmulasztása szégyen lett volna, ám teljesítése sem érdemel dicséretet." Nagyon szépen köszönöm a megemlékezést Feri barátomnak és kedves mindnyájatoknak! Érkezett: 1990.november 15.