Dr. Murai Éva szerk.: Parasitologia Hungarica 23. (Budapest, 1990)
Dr. HOLLÓ Ferenc köszöntője Igen tisztelt Közgyűlés, kedves Barátaim, kedves Család! Ez a megszólítás egy valóban családias megemlékezést van hivatva bevezetni. Remélem nemcsak én érzem úgy, hogy a parazitológusok - akár állatorvosi, akár humán- vagy zoológiai területen is dolgoznak - egy kis családot alkotnak Magyarországon. Taglétszámunk sem olyan nagy, így én joggal érzem és vélem, hogy ez egy család. Egy ilyen családi összejövetel alkalmából üdvözöljük KASSAI Tibort, aki a családnak egyik, és nem is akármilyen tagja. Ami az én illetékességemet illeti az üdvözlésben, szabadjon azt mondani, hogy egyike vagyok e család legidősebb tagjainak, és mindenképpen a szeniorok közé tartozom. A másik, ami a kompetenciámat alátámasztja, az a néhány év híján 40 esztendő, ami a szakmában, jóban-rosszban és a magánéletben összeköt az ünnepelttel. Kezdő fiatalok voltunk mind a ketten, amikor a kérődzők tüdőférgességével való foglalkozás hozott minket össze. Ez a téma alapozta meg későbbi szakmai-emberi kapcsolatunkat, barátságunkat. Ilyen kerek évforduló kapcsán az embert az emlékek, a képek, a hangok, az események szinte megrohanják, és ezekből nagyon nehéz egy ilyen rövid megemlékezés során csak néhányat kiragadni, válogatni. De valamennyinek közös jellemzője: az ünnepelt szorgalma, elhivatottsága, tehetsége, ami mind megnyilvánult a 40 év folyamán, választott szakterületének müvelése, fejlesztése és az idevágó ismeretek magas színvonalú oktatása terén. KASSAI Tiborról elmondhatjuk, hogy kitűnő kutató, kitűnő közéleti ember. Azt hiszem, ez nemcsak az MPT-ra vonatkozik, hanem tevékenységének számos szinterére. így külföldi vagy belföldi szereplései során, akármelyik kongresszuson, konferencián, ő méltón képviseli a magyar állatorvosok, a magyar parazitológusok táborát. Az kétségtelen, hogy aki mellé szegődött, mindenképpen megtanul írni. Szeretném az utóbbit hangsúlyozni. Nemritkán szoktam idézni ARANY Jánosnak, a magyar nyelv egyik legkitűnőbb mesterének, 'Egy visszatekintés" című tanulmányát: "Rettenetes az, ahogyan manapság az emberek írnak." Pedig azóta a helyzet csak romlott. KASSAI nagyon megfontoltan fogalmaz. Nemegyszer jelen voltam, amikor Ö a mondatokon gondolkodott. Nemegyszer volt módom kézbe venni kéziratát, szórói-szóra értem: kézzel írott papírdarabjait, amelyeken Ö fogalmazott. Kedves Barátom, igen tisztelt Közgyűlés! Az efféle üdvözlések szubjektívek szoktak lenni, talán nélkülözik a szókimondást. Ez utóbbin azt értem, hogy mindenkinek vannak gyengébb oldalai, hibái. De van-e ember, akinek minden cselekedete, megnyilatkozása mindenki számára elfogadható? Az ember tulajdonságainak zöme genetikailag determinált. Egy embernek a hozzáállása, kapcsolata a munkatársaihoz, vagy éppen a vezetői stílusa rendkívüli módon egyéni, karakterisztikus. Azt hiszem, sikerült e pár szóval is érzékeltetnem: nincs két egyforma ember, amint a fán sincs két egyforma levél, és ez a szép az életben. Mindezt azért mondom, mert KASSAI Tibor mércéje magas. Ö magával szemben is magas küszöböt állít, és lényegében ezt követeli meg munkatársaitól, barátaitól, családtagjaitól is. Én azt hiszem, hogy joggal lehetek szubjektív az Ö életét, munkásságát, tevékenységét 40 év alatt tudom követni, megítélni és értékelni. Ugyanakkor azt is mondom: igazából majdnem közömbös, hogy én, a kortárs, a barát hogyan ítélem meg KASSAI Tibort. Igazából az utókor fogja Öt minősíteni, életmüvét, egész oevre-jét helyére tenni. Én meg vagyok győződve, hogy KASSAI Tibort az utókor úgy fogja értékelni, ahogy Ö azt megérdemli: mindenképpen a magyar parazitológiának, a magyar helmintológiának, a parazitás immunitástannak egyik olyan jeles képviselőjeként, aki beírta nevét a jelenkor történetébe.
