Dr. Murai Éva szerk.: Parasitologia Hungarica 23. (Budapest, 1990)

ANYAG ÉS MÓDSZER 1. A fertőzöttség megállapítása 17 db 1-5 év korú, vegyes ivarú, karámos, kötetlen tartásban elhelyezett magyar félvér, hidegvérű és Welsh póni fajtájú csikó került vizsgálatra, mivel az említett állatoknál a sörényél, a nyak valamint a hát tájékait érintő intenzív vakaródzást figyeltünk meg. E területeket az állatok saját magukon és egymáson is harapdálták. Az előbbiekben említett területeken a szőrzet matt volt, a szőrszálak tövénél pedig serkéket észleltünk (1. ábra). A szőrzetben kb. 1,5-2 mm nagyságú mozgó parazitákat is találtunk. A serkéket és az aduitusokat Wild M 420 típusú sztereómikroszkóp (WILD, HEERBRUGG) segítségével határoztuk meg. 2. Gyógykezeléssel kapcsolatos vizsgálatok A 17 állatból 4 csoportot alakítottam ki, melyet 2, fallal elkülönített istállórészben helyeztem el. Három (egy istállórészben elhelyezett) csoport tagjait szájon át adott, inszekticid hatóanyagú pasztákkal, míg a másik istállórészben elhelyezett 4. csoport állatait inszekticides permetezéssel kezeltem (1. táblázat/). A kezelés hatékonyságát 101 napon át gyűjtött "egységnyi" szőrmintákban talált serkék száma es az imágók jelenléte alapján bíráltam el. Az "egységnyi" szőrminta 4,5 cm hosszú, 1 cm széles és 0,2 cm vastag szőrcsomot jelentett, melynek tömege megközelítőleg 0,05 g volt. A mintákat minden csoport 3 csikójáról, a sörényél és a nyak oldalsó tájékairól gyűjtöttem. A serkék mennyiségének meghatározása mellett megfigyeltem azok küllemi változásait, valamint megállapítottam a zárt és üres serkék arányát. EREDMÉNYEK A sztereómikroszkópos vizsgálatok során Werneckiella equi equi szőrtetü-faj serkeit, nimfáit és imágóit határoztam meg (2., 3, és 4. ábra). A különféle készítményekkel végzett kezeléseket követően kapott eredményeket a 2. táblázat tartalmazza. A 101 nap alatt gyűjtött 153 db "egységnyi" szőrmintákban összesen 4578 serkét számoltam meg, melyek közül 531 db volt üres. A kezeléseket követő 6. naptól a szervesfoszforsavészter-származékokkal kezelt állatok szőrmintáiban a serkék száma csökkenni kezdett, míg az Eqvalanna] és a Butoxszal kezeiteknél növekedett. A 13. naptól egyetlen szőrmintában sem találtam serkét vagy imágót. A 6. napi serkéknél már jól észrevehetők voltak a serkeburkok elváltozásai, melyeket azok ráncosodása, gyűrődése jelzett. A vizsgálat későbbi szakaszában élő imágók és serkék megjelenését először és egyedül a "D" csoport egy lován észleltem a kísérlet 42. napján.