Dr. Murai Éva szerk.: Parasitologia Hungarica 22. (Budapest, 1989)

Egy alternatív hipotézist jelent JERMY Tibor (1984) leírása a szekvenciális evolúcióról, mely jelentós visszhangot váltott ki. Éppúgy, mint a koevolució hivei, ő sem hagy kétséget afeló'l, hogy hipotézisét a gazda-parazita kapcsolatokra nézve is érvényesnek tartja (JERMY 1986). Véleménye szerint a gazdák szelekciós nyomást fejtenek ki parazitáikra, az ellentétes irányú szelekciós nyomás viszont jelentéktelen és elhanyagolandó. A gazdák kladogenezise hat a parazitákéra, de ellentétes irányú hatás nincs. A gazda fajok tehát meghatározóak az evolúciós változásokban, mig a paraziták evolúciója csak tisztes távolból követi azt. A szekvenciális evolúció híveinek érvei között vannak olyan tények, melyeket nem vitathatunk. Kétségtelen, hogy a gazdák és parazitáik törzsfejlődése nem egymás párhuzamos sémája, így a FAHRENHOLTZ-féle és a SZIDAT-féle szabály (SZÉKY 1978) tipikus esetei nemhogy "szabály"-nak, de még kivételnek is túl ritkák. Nem tagadható az sem, hogy nincs semmi olyan elméleti érv, gyakorlati megfigyelés, vagy kísérleti eredmény, mely a szelekciós kölcsönhatások szimmetriáját alátámasztaná. Még ha feltételeznénk is, hogy a két populáció közötti reciprok szelekciós nyomás mindkét irányban azonos mértékű, a szelekció eredménye különböző kell hogy legyen. A gazda populációkra szükségképpen kevésbé hat a szelekció, mert egyedszámuk rendszerint kisebb, a generációváltás ideje hosszabb, mint a parazitáké. A koevoluciós hipotézisnek azonban nem szükségszerű feltétele a reciprok szelekciós nyomás szimmetriája. A félreértés oka a teoretikusok szokásos munkamódszerei Ok a vizsgált jelenséget először maximálisan leegyszerűsítik, hogy modelljeik érthetőek legyenek (legalább önmaguk számára). A koevolució modellezésénél az első kézenfekvő egyszerűsítési lehetőség a szelekciós nyomást mindkét irányban azonosnak feltételezni, ezt a szerzők rendszerint nem is mulasztják el (pl. ROUGHGARDEN 1983). Mindez csak egy technikai fogás, és nem a koevoluciós hipotézis lényege. A szekvenciális evolúció elméletének hívei azonban nemcsak a reciprok szelekciós nyomás szimmetriáját,, de puszta létét is tagadják. JERMY például az alábbi érveket hozza fel a fitofág rovarok (és a paraziták) általi gazda szelekció léte ellen: 1. A károsítás általában nem terjed ki a gazda areájának egészére. 2. A károsítás időben rendszerint nem egyenletes, sőt általában nem folytonos és nem is rendszeres. 3. A károsítás nem okozza a fogékony genotípusú gazdák fitnessének számottevő csökkenését. Noha a populációgenetika tankönyvek a matematikai egyszerűség kedvéért gyakran időben és térben állandónak tekintik a szelekciós nyomást (pl. WILSON és BOSSERI 1981), a szelekciónak nem feltétele, hogy időben és térben egyenletes, folyamatos vagy legalább rendszeres szelekciós nyomás hasson. Vizsgálati eredmények vannak arra, hogy a paraziták csökkentik a gazdáik születési rátáját (pl. HUDSON 1988) és növelik mortalitását (pl. IBRAHIM és TRPIS 1988). A közvetlenül megfigyelhető károsítások, mint pl. a tápanyagok elvonása, a kültakaró hőszigetelő képességének csökkentése, az immunrendszer szupresszálása stb. végső soron tehát a gazda túlélési és szaporodási esélyeit befolyásolják. Abban az esetben, ha a parazitával való fertőződésre való fogékonyságot a gazda genotípusa befolyásolja - és csak ekkor - a fertőzés befolyásolhatja az egyes genotípusok fitnessét.