Dr. Murai Éva szerk.: Parasitologia Hungarica 21. (Budapest, 1988)

a féregűző kúrák kidolgozásában. Munkásságának ebből az időszakából a melegbányáinkban előforduló Ancylostoma duodenale fertőzések felderítésére, a fertőzöttség fennállását befolyásoló tényezők vizsgálatára, majd az ancylostomiasis hazai felszámolására irányuló tevékenysége emelhető ki. Bekapcsolódott az 1933-ban megkezdett széles körű malariológiai munkába, közreműködött a betegség földrajzi előfordulását, laboratóriumi diagnosztikájának bevezetését és gyógyszeres kezelésének kidolgozását meghatározó feladatokban. A Plasmodiumot átvivő szúnyogfaj tisztázásában és a szúnyogtenyészőhelyek megszüntetését célzó munkákban*ís jelentós részt vállalt. Több fejezetet írt a LORINCZ Ferenc szerkesztésében megjelent "Az ancylostomiasis (bányász-aszály) kérdésének mai állása Magyarországon" és "A maláriáról" című könyvekben. 1936-ban kapott megbízást az osztály vezetésére. Klinikusokkal együttműködve kutatásokat végzett az amoebiasis, a giardiasis és a trichomoniasis kórképeinek tisztázására. Ezirányú munkái jelentős mértékben hozzájárultak a parazitózisok iránti érdeklődés felkeltéséhez. Vezetése alatt szélesedett ki a már korábban megkezdett orvosi entomológiai munka is. E területen folytatott kutatásainak és gyakorlati munkáinak eredményeit MIHÁLYI Ferenccel közösen 1943-ban irt "Rovarok és betegségek" című monográfiában foglalta össze. MAKARA György intenzív parazitológiai tevékenysége 1945-ben megszakadt. A Népjóléti Minisztériumban nyert beosztást, ahol feladatát a közegészségügyi irányító munka, a járványok elleni küzdelem képezte. Nevéhez fűződik a kiütéses tífusz eradikációjának megszervezése és sikeres végrehajtása a fővárosban, valamint a DDT bevezetése az egészségre káros rovarok elleni védekezésben. Rövid megszakítás után tért vissza a parazitológia területére és a Fővárosi KÖJÁL osztályvezetőjeként folytatta a parazitózisok elleni küzdelmet. Több évtizedes munkájának eredményeit és tapasztalatait foglalta össze 1966-ban a "Parazitás bélbetegségek" címti könyvében. Időközben hazánknak a trópusi országokkal való kapcsolata bővült, mely a trópusi parazitőzisokkal való intenzív foglalkozást indokolta. MAKARA György e téren is élen járt. Munkája, irodalmi ismeretei, valamint személyes tapasztalatai alapján tájékoztatót állított össze 19 63ban "Az egészség megőrzése a trópusokon" címmel, hasznos tanácsokkal ellátva a trópusi területekre utazókat egészségük megőrzése érdekében. Később több fejezetet irt a VÁRNAI Ferenc szerkesztésében kiadott "Trópusi betegségek" című könyvben. 1966-ban tér vissza újból az Országos Közegészségügyi Intézetbe az általa elgondolt és létrehozott Fertőtlenítéskutató - DDD osztály élére és 1970-ben innen ment saját kérésére nyugdíjba. Az orvosi entomológia klasszikus problémakörét kiszélesítve dolgozta ki az egészségügyi kártevők elleni védekezés jelenlegi rendszerét és módszertanát, valamint a központi kutatás és irányítás szervezetét. Országos szervező és irányító munkájának eredményeként alakultak meg a Megyei KÖJÁL-ok járványügyi osztályának keretében működő DDD-csoportok. E szakterületen belül a korszerű irtószerek hatékonyságának és toxikológiájának kutatásával, valamint ezek hazai adaptációjával foglalkozott. Nevéhez fűződik a később sikeresen végrehajtott patkánymentesítési akció, a deratizáció hazai megvalósításának gondolata, illetve a rendszeres csípőszúnyogirtás és az élelmiszerparaziták vizsgálatának megszervezése. Tudományos munkásságát részben önálló monográfiában, részben könyvfejezetekben foglalta össze. 1955-ben "Védekezés az élelmiszerkártevők ellen" című munkája jelent meg. 1962-ben "Az Egészségügyi Minisztérium tájékoztatói a rovarok és rágcsálók elleni védekezésről" címmel megjelent sorozat egyes számaiban szerzőként vagy lektorként működött közre. 19 65ben EICHLER szerkesztésében a "Handbuch der Insektizidkunde" kézikönyvben írt önálló fejezetet. MAKARA Györgytől származik az egészségügyi gázmesterképzés megvalósítása. A képzett gázmesterek jelentik a mérgesgázok és a mérgező irtószerek biztonságos felhasználásának szakmai hátterét. Oktató tevékenysége a közegészségügyi-járványügyi ellenőri, az egészség-