Dr. Murai Éva szerk.: Parasitologia Hungarica 20. (Budapest, 1987)
kezelik. Megjegyzem még, hogy a prevalencia fogalmára többször is helytelenül használták az incidencia szót, illetve, hogy a parazitoid rovarok vizsgálata esetén a prevalencia kiszámítása sokszor speciális problémákat vet föl (VAN DRIESCHE, 1983). Incidencia: a betegség vagy fertőzés új eseteinek száma, amely egy gazdapopulációban egy adott időszak alatt megjelenik, osztva az időszak elején talált nem-fertőzött egyedek számával. Rendszerint %-ban fejezik ki. Az incidenciának a prevalenciával szembeni használatának rövid, ám jó elemzését találjuk DURFEE (1978) dolgozatában. Az incidenciát vadon élő állatok populációnak parazitológiai vizsgálatában aligha lehet alkalmazni, hiszen a nem fertőzött egyedek számát a legritkább esetekben ismerjük a vizsgálatok elején. Itt jegyzem meg azt is, hogy a gazda-parazita "alapmodellek" egyik alapadatát, a paraziták számát az esetek többségében ugyancsak nem tudjuk meghatározni. A gyakorló parazitológusok ezt természetesen tudják, a modellezőket e feltűnő hiány szemlátomást alig zavarja. Intenzitás : egy minta egy-egy fertőzött gazdaegyedében (azaz egy-egy infrapopulációban, 1. alább) talált konkrét parazitafaj egyedeinek száma. A gazdapopulációra vonatkoztatva legtöbbször számtartományként (-tói -ig) adják meg. A legtöbb közleményben megadják az intenzitás átlagát is, ám a szóródás valamilyen mértékének megjelölése nélkül az átlag sokszor nem értelmezhető kielégítően. Célszerűnek látszik, hogy az intenzitást a fenti értelemben, de eléggé széles, nem túl szigorú értelmezésben fogadjuk el. Véleményem szerint az összehasonlíthatóság az a kritérium, amely felmentheti a gyakorlati parazitológust a szükségképpen előálló pontatlanság miatti kritika alól. Nemcsak arra gondolok, hogy az intenzitást sokszor nem közvetlenül, hanem közvetve határozzuk meg, hanem arra is, hogy még boncolással sem határozható meg mindig pontosan a belső paraziták száma. Mégis, az "in- tenz effektivitás" számításakor, különösen pedig az ebből levont következtetések során a gyakorlati parazitológusoknak jobban tudatában kell lennie annak a ténynek, hogy pl. egy peteszámcsökkenés lehet az intenzitás csökkenésére utaló adat, ám nem feltétlenül az (az egyedi petetermelés csökkenéséből stb. adódhat). Átlagos intenzitás: a gazdafaj populációjának egy mintájában talált egy bizonyos parazitafaj összegyedszáma osztva a gazdafajnak a mintában lévő fertőzött egyedeinek számával (azaz egy konkrét parazitafaj egyedszáma per a fertőzött gazda/átlag/ a mintában). Képletszerűen: P G -f^-, illetve £ f i • p(i), (t) i=l ahol adott gazdaegyed p(i) valószínűséggel tartalmaz i db parazitát. Feltétlenül fel kell hívnunk a figyelmet arra, hogy elméleti parazitológiai munkákban (pl. ANDERSON és MAY, 1978) szereplő képlet E t(i) = .£ 1 • p(i) 1 = 0 olyan átlagos intenzitást jelöl, amelyben a nem-fertőzött gazdaegyedre is "átlagolunk" (1. relatív denzitás). Denzitás vagy egyedsűrűség: egy bizonyos parazitafaj egyedszáma területegységenként, térfogategységenként, vagy a fertőzött gazda szövetének illetve szervének tömegegységére vonatkoztatva. Az egységeket mindig világosan, pontosan kell megadnunk. Relativ denzitás vagy abundancia: egy bizonyos parazitafaj összegyedszáma a gazdapopuláció 1 mintájában osztva a gazdafaj mintában lévő összegyedszámával (fertőzött + nem fertőzött egyedek), azaz a konkrét parazitafaj talált egyedszáma per a vizsgált gazdák száma. Ez tehát az az átlagszám, amelyet az E (i) = Y i • p(i) * i=0 képlettel számíthatunk ki. Számértékét úgy is megkaphatjuk, ha az átlagos intenzitást meg szorozzuk a prevalenciával. A MARGOLIS-bizottság megjegyezte, hogy a terminológiát te-
