Dr. Murai Éva szerk.: Parasitologia Hungarica 20. (Budapest, 1987)
emelését. (Vegyük észre, hogy nemcsak "evolúciós-ökológiai" kutatások, hanem egy szerrezisztencia vizsgálatakor is ezzel a fogalommal kell dolgoznunk! ) Nem-parazita fajok esetében azok a források, amelyeket egy adott populáció hasznosít ("a sziget"), időben sokkal tartósabbak, mint egy generációváltás időtartama. Azok a populációk elkülönült egységekként élik túl a generációváltásokat, így mikroevoluciós folyamatok értelmezhetők rajtuk. A parazita fajpopulációk egyedei is szigetszerű foltokban, a gazdaegyedeken(-ben) fordulnak elő. Az l-l infrapopuláció aduit egyedei nagy valószínűséggel egymás között párosodnak. Ezek a szaporodási közösségek azonban csak egy, vagy igen kevés generáción át léteznek, utána szétesnek, majd - rendszerint a szuprapopuláción belül - véletlenszerűen alakulnak újjá. A gazdaegyed tehát túlságosan rövid élettartamú "sziget" ahhoz, hogy rajta mikroevoluciós folyamatok értelmezhetők lehetnének. így a paraziták mikroevoluciós folyamatainak színtere a gazdapopuláció folyton változó "szigetcsoportja". Az evolúciós értelemben vett populáció fogalmát parazitákra alkalmazva az időbeli stabilitás (folytonosság) követelményével kell kiegészítenünk; tehát azok a leszármazási vonalak, amelyek kellően sok egymásra következő generációt képviselnek és egyedei minden generációban az adott mikroevoluciós folyamat által megkívánt valószínűséggel egymás között párosodnak (RÓZSA L. szóbeli közlése alapján). Az MTA ökológiai bizottságának állásfoglalása a fentieken kívül a biotóp (élőhely), a környék, az ökotóp, az exterior komplexum ("külvilága), a milióspektrum , az ökológiai miliő (ökoiógiai környezet), az interior komplexum ("belvilág"), a toleranciaspektrum, az ökológiai tolerancia (ökológiai tűrőképesség), az ökológiai faktorok (ökológiai tényezők), az ökológiai indikáció és az ökológiai limitáció fogalmait rögzíti. Az előkészítés alatt álló ökológiai Encipklopédia természetesen sok más szünbiológiai, illetve ezen belül ökológiai fogalmat is tárgyal majd. 3. A modell fogalom és a modellezés a parazitológiában A modell egyike a legáltalánosabban használt tudományos fogalmaknak. NEUMANN (1965, idézi JUHÁSZ NAGY, 1986) megfogalmazása tömör, mégis könnyen érthető: "Modellen az olyan matematikai konstrukciót értjük, amelyhez bizonyos szóbeli értelmezést hozzáadva,, leírja a megfigyelt jelenségeket. Az ilyen matematikai konstrukciót kizárólag és pontosan az igazolja, ha várható, hogy működik, vagyis, hogy egy eléggé széles körben pontosan leírja a jelenségeket. " A modell tudományos fogalmáról, a modellezés problémáiról kitűnő, könnyen érthető összefoglalást adott magyar nyelven JUHÁSZ NAGY (1984), illetve ugyanő (JUHÁSZ NAGY, 1986) egy igen precíz, bármely természettudományág kutatója számára tanulságos, kritikai elemzést. E munkáiban számbaveszi a modell szó köznapi és tudományos jelentésének összekeveréséből származó félreértelmezéseket is. A parazitológiai szakirodalomban azonban az igazi tudományos modell fogalomtól homlokegyenest eltérő kétféle modell fogalmat is találhatunk. SMYTH (1969) számára a paraziták mint "biológiai modellek" a 'jó példa', illetve a'könnyen vizsgálható objektum' értelmezésben szerepelnek. TAKÁTS (1972) kémiai anyagok parazita-ellenes szerként való kipróbálásában ("szkrínelésében") olyan kísérleti szituációt nevezett "gazda-féregmodellek"-nek, amelyben egy többé-kevésbé standard körülmények között tartott laboratóriumi gazdaállat populációját egy bizonyos féregfajjal fertőznek. Könnyen belátható, hogy ennek a kísérleti szituációnak önmagában semmi köze a tudományos modellfogalomhoz. A "gazda-féregmodellek"-et nevezhetjük labora tóriumi gazda-parazita cönózisnak, rendszerként elemezve az együttélést laboratóriumi gazda-parazita cönoszisztéma ként. Megjegyzem, hogy itt az elemi cönoszisztéma modellek módosításával végrehajtott modellezés gyakorlatilag is jelentős eredményeket ígér. A modellezés, a modellek alkalmazásának igénye a parazitológiai kutató munkában elég réginek mondható. CROFTON (1971a, b) a parazitizmus kvantitatív megközelítésének elemzését a parazitológiában addig publikált eloszlástípusok ismertetésével kezdte. Ez nem véletlen, hiszen nemcsak kezdetben, de máig a különböző parazita és nem-parazita szervezetek térbeli eloszlásának ismerete gyakorlati szempontból is olyan fontos volt és maradt, hogy a biológusok törvényszerűséget keresvén különféle tapasztalati adatsoraikat különféle eloszlásfüggvényekhez igyekeznek illeszteni (pl. marhabagócsok lárváinak eloszlására 1. BREEV,
