Dr. Murai Éva szerk.: Parasitologia Hungarica 16. (Budapest, 1983)

nyek között sem nagy egyedsűrűségű, élettartama pedig távolról sem olyan hosszú, mint a lúdban, és nőstényei kevés petét termelnek, így ezek a környezetet csak enyhén szennyezik féregpetékkel. Hazánk kontinentális klimatikus viszonyai miatt a legelőre járó ludak amidostomumokkal való fertőződésének mértéke az egyes évszakokban változó. Az amidostomosis járványtanában Magyarországon a tavasz játszik fontos szerepet. Ennek több oka van. A csapadékviszonyok kedveznek a féreg exogen fejlődésének. Az Amidostomum aránylag csekély hőigénye miatt exogen fejlődésének folyamán - a legelőn áttelelt 3. stádiumú lárvákhoz - hamar társulnak nagy számban azok a lárvák, amelyek a tavasszal legelőre kerülő petékből alakultak ki. Mindez arra az időre esik, amikor a gazdapopulációban nagy tömegben jelennek meg az igen fogékony naposlibák. Utóbbiak fertőződéséből létrejött féregpopuláció nőstényei már az invázió 15-17. napjától kezdve óriási tömegben termelik petéiket. Mindez arra vezet, hogy bőséges csapadék esetén, amikor a legelőn állandósulnak a kisebb vízfelszínek, hamarosan annyira szennyeződik a gazdaállatok környezete, hogy permanens, masszív inváziónak vannak kitéve. Ilyen optimális körülmények kialakulására a legelőn azonban még a meleg és csapadékban aránylag bővelkedő májusi és júniusi hónapokban is ritkán kerül sor. Az egyes esős szakaszok között mindig vannak néhány napos, esetleg hetes, esőmentes szakaszok, amikora tócsák a legelőn az erős párolgás miatt hamar kiszáradnak és a bennük kialakult lárvák elpusztulnak. Ezért természetes körülmények köpött az igen masszív és tartós reinváziókat biztositó körülmények ritkán és akkor is csak körülírt területeken jönnek létre. Az állandó vizek (patakok, tavak) közvetlen környékén szintén létrejöhetnek a gazdák tartós inváziójának a forrásai. Ezek járványtani jelentősége azonban távolról sem olyan, mint a legelőn létesült apró tócsáké. Ha folyóvízről van szó, akkor annak csupán széli részei jönnek számításba, ahol kisebb öblöcskék is vannak, mert a középső részeken a folyó sodra a lárvákat is magával ragadja. Tó esetében szintén csak a parti, sekély vizu részek veszélyesek, mert a mélyebb részeken a kialakult lárvák a petékből nem kelnek ki. Azon kivül a lud legelő állat lévén, táplálékát nem a vízben keresi, mint a kacsa, hanem a legelőn veszi fel, így az utóbbi helyen tovább tartózkodik; a vizet csak alkalomszerűen keresi fel. Kontinentális nyarunk nem kedvez az amidostomosis terjedésének. A legelőn a száraz meleg miatt nincs mód a reinvázióra. Utóbbira csak az állandó vizek mentén kerül sor, amelyek a szárazság miatt szintén összezsugorodnak. Az augusztus derekától szeptember végéig tartó, általában csapadékosabb idő megint kedvez a fertőző anyagnak a legelőn való feldúsulásának, és igy a gazdák reinváziójának. Ez azonban már távolról sincs a járványgörbe alakulására olyan hatással, mint a tavasz. Egyrészt azért, mert a féreg fejlődésének kedvező viszonyok aránylag rövid ideig tartanak (következik a "vénasszonyok nyara", majd a hűvös idő), másrészt mert a lárvák most már a gazdának nem fiatal, hanem kifejlett egyedeivel találkoznak, ami a féregpopuláció egyedsűrűségének az alakulása (take), valamint a nőstények petetermelésének a kapacitása szempontjából nem ugyanaz. Ősszel, amint hűvösebb lesz az idő, a lárvák ritkábban találkoznak gazdáikkal, télen pedig gyakorlatilag nem fertőződnek a ludak. A vázoltak alapján hazánkban az amidostomosis járványgörbéje röviden a következő módon alakul. Ősszel a lúdállomány egy bizonyos szintű fertőzöttséggel indul a télnek. Mivel télen a ludaknak gyakorlatilag nincsen módjuk fertőződni - a járványgörbe (a gazdaállomány intens- és extenz-fertőzöttsége) egy bizonyos szinten stagnál. Miután február végén, március elején a nappali felmelegedés olyan, hogy az áttelelt 3. stádiumú lárvák már élénken úszkálnak a legelőn levő víztócsákban, már lehetőség van a reinvázióra. Tekintettel arra, hogy a kontinentális klimatikus viszonyok miatt hazánkban a tél száraz, olyan kevés A. anseris 3. stádiumú lárva telel át, hogy az ezekből létesült reinvázió nem lesz hatással a járványgörbe alakulására. A hatás csak azután érvényesül, hogy a legelőt újra járó gazdapopuláció által ürített petékből kialakult 3. stádiumú lárvák kellően szennyezték a környezetet. Az állapot kialakulására rendszerint csak április végén, május elején kerül sor. Ekkor a járványgörbe