Dr. Murai Éva szerk.: Parasitologia Hungarica 16. (Budapest, 1983)

A víz hőmérsékletének csökkenésével fokozatosan lassűbbodik a lárvák mozgása és ugyancsak a vízoszlop aljára süllyednek. A hőmérséklet csökkenése így a lárvák égési folyamatainak az intenzitását is csökkenti, ami a tartalékenergia felhasználását mérsékli. Ez a magyarázata annak, hogy 0-4°C-on az A. anseris 3. stádiumú lárvái 3-5 hónapig nemcsak életben maradnak, hanem invázióképességüket is megőrzik. Az A. anseris 3. stádiumú lárvája a megfagyást is jobban tűri, mint a geohelmint-fonálférgek azonos fejlődési alakjai: a -18°C a vizbelagyott lárvát 10-14 napig nem károsítja, ha a felmelegedés fokozatosan ment végbe. Ezért hazánk viszonyai között az invázióra alkalmas A. anseris-lárvák a legelőn rendszerint áttelelnek, ha a tél folyamán nem túl sokszor engednek fel és fagynak be ismételten. így a ludak a tavaszi legelőn már nagyon korán fertőződhetnek. A faj terjedésében fontos szerepet játszik az invázióra alkalmas lárváknak az a tulajdonsága, hogy a víz felszinén úszkálnak. Ez a tény jelentős mértékben emeli az élősködő és gazdája találkozásának az esélyeit, mert a gazda úszkálás közben a víz felszínéről iszik vizet. Legelés közben is fertőződhet a gazda az A. anseris invázióra alkalmas lárváival. Ennek a lehetőségnek a külső körülmények akkor kedveznek különösen, ha a legelőn sok kisebb vízfelület van. A tócsákban nagyon kedvezőek a körülmények az embrionális, majd posztembrionális fejlődéshez és akialakult 3. stádiumú lárvák is nagyon jól érzik itt magukat. Legelés közben a gazdaállat gyakran "kortyolgat" az apró tócsák vizéből, és így állandóan fertőződik. Ilyen körülmények között jönnek azután létre a klinikailaig is manifesztálódó masszív inváziók. Az Amidostomumpopuláció fennmaradását a gazda szervezetében specifikus védekezési erők (immunitás) nem befolyásolják. Ezért a gazdában létrejött és stabilizálódott féregpopuláció sokáig fennmarad. Megfigyeléseink szerint a populáción mintegy két év múlva kezdenek jelentkezni az öregedés jelei. Ez abban nyilvánul meg, hogy a nőstények ivari tevékenysége fokozatosan alábbhagy. Ha az A. anseris nősténye naponta 150-300 petét termelt, ezentúl fokozatosan csökken a peteprodukció. A nőstények petetermelését a populáció egyedsűrűsége is befolyásolja. Ha a gazdát egyszerre sok Amidostomum -lárvával fertőzzük - tegyük fel, hogy ivarérett, jó kondicióban levő gazdáról van szó és a lárvaszám 5 000 - akkor a take 10% körül lesz. Ha ugyanilyen gazdát 1 000 lárvával fertőzünk, a take megközelíti, esetleg kissé meghaladja a 20%-ot. Ezek szerint minél masszívabb az invázió, csökken ugyan a take, de a populáció egyedszáma nagyobb lesz. A populáció egyedsűrűségének nagyobbodásával csak egy bizonyos határig emelkedik a populáció által termelt peték száma. Nagy egyedsűrűség esetén a férgek kisebbek lesznek és e

gy

_e

gy nőstény kevesebb petét termel. Tehát egy nagyon nagy és egy "optimális" egyedsűrűségű féregpopuláció petetermelési kapacitásában gyakorlatilag nem lesz különbség. A nagyon nagy egyedsűrűségű Amidostomumpopulációkban, ha ezek igen masszív egyszeri invázió eredményeként jöttek létre, megfigyeléseink szerint a populáció egyedeinek a fejlődése nem egyenletes. Az ivarérettek mellett aránylag sok olyan egyed lesz jelen, amely fejlődésében még csak a 4. lárvastádiumnál tart (KOBULEJ, 1971). Ennek alapján feltételezhető, hogy a populáció egyedeinek egyenlőtlen fejlődése miatt a populáció élettartama megnyúlik. Az elöregedett, majd elpusztult hímek és nőstények helyét a fejlődésben visszamaradt, majd folyamatosan ivaréretté váló férgek foglalják el. E jelenség okát nem ismerjük ugyan, de nem kell hozzá nagy képzelő erő, hogy észrevegyük benne a faj fennmaradását segítő egyik tényezőt. Ez hasonlít ahhoz a jelenséghez, amelyet PAVLOVSZKIJ és GNYEZGYILOV (1949) észleltek, amidőn kísérleti kutyáikat fejenként 2 000 Diphyllobothrium-plerocercoiddal fertőzték. A gazda szervezete az A. anseris invázió hatására nem tesz szert protektiv immunitásra (PHUC és VARGA, 1972), ezért a gazdapopuláció egyedeiben a reinváziók eredményességét specifikus ellenanyagok nem befolyásolják, a nőstények petetermelésének csupán a korral járó gyengülésük szab gátat, a populáció egyedsűrűségét reinváziók elmaradása esetén ugyancsak a kor fogja meghatározni. Nincsen különbség a féregpopuláció alakulásának a folyamatában, ha fiatal vagy éppenséggel naposlibák inváziójára kerül sor. Eltérés csak a take-ban fog mutatkozni, mert minél fiatalabb gazda fertőződéséről van szó, annál magasabb lesz az. Az A. anseris terjesztésében a járulékos gazda - a házi kacsa - szerepe nem számottevő. A kacsában ugyan normális Amidostomum -populáció létesül, de az még kísérleti körűimé-