Dr. Murai Éva szerk.: Parasitologia Hungarica 16. (Budapest, 1983)

Az Amidostomidae család képviselőire jellemző, hogy jól fejlett szájtokkal (a Strongylata alrendbeli, Strongyloidea főcsaládba tartozó fajokhoz hasonlóan) rendelkező fonálférgek. A szájtok fenekén változó számban fogszerü képletek lehetnek jelen. Szájnyílásuk kerek, tátongó, levélkoszoru nem övezi. Spiculumaik átmenetet képeznek a hosszú fonálszerű (Strongyloidea főcsalád) és a rövid, vaskos, változatos topográfiája (Trichostrongyloidea főcsalád) spiculumok között. Az Amidostomum anseris szájtokjának a fenekén 3 hegyes fogszeriï képlet van. A hím 10-18 mm hosszú, farki végén jól fejlett bursa copulatrix, conus genitalis, mintegy 320jum hosszú két spiculum, és rövid, distalisan osztott gubernaculum van. A nőstény 12-24 mm hosszú; a vulva a test hátulsó harmadának közepe táján található, s vékony kutikuláris hártyával fedett. Tojásdad alakú petéi 85-100 x 50-82 jum átmérőjűek, s kiürülésük pillanatában 16-32 barázdálódási golyót tartalmaznak. Tartózkodási helye a lud zuzógyomra. Az A.anseris fejlődését számos szerző tanulmányozta (COWAN, 1945; CRAM, 1931; ENIGK és DEY HÁZRA, 1968, 1969; KOBULEJ, 1956, 1959; LOZOVSZK1J, 1947; OT Y ELINA, 1961; SZKARBILOVICS, 1938; WOLTER, 1935). E vizsgálatok szerint az embrionális fejlődés optimális körülmények között - sekély vízben, 24-27°C hőmérsékleten - már 12 óra alatt lezajlik; 16-24°C mellett sem tart azonban 24 óránál tovább. A viszonylag alacsony hőmérséklet mellett (3-7°C) az 1. stádiumú lárva 6 nap alatt alakul ki (KOBULEJ, 1956). Az 1. stádiumú lárva nem hagyja el a peteburkot, s így ezen belül zajlik le a posztembrionális fejlődés első szakasza. Az első vedlés szobahőmérsékleten (16-24°C) a fejlődés 50-60. órájában történik. Az 1. vedlés kutikuláját a lárva nem hagyja el (KOBULEJ, 1956). A 2. stádiumú lárva rövid, tömpe farki vége hullámos kontúrú. Az első vedlést igen hamar követi a második. Szobahőmérsékleten ez a folyamat már a fejlődés 60-80. órájában lezajlik. A már kialakult 3. stádiumú lárva csak bizonyos idő múlva (1620 óra) hagyja el a peteburkot (KOBULEJ, 1956). A peteburok elhagyásának mechanizmusa ismeretlen. Fel kell tételeznünk, hogy e folyamatban kémiai tényezők játszanak szerepet, mert a peteburok túl vastag ahhoz, hogy az "érett" 3. stádiumú lárva mechanikailag utat törjön magának a külvilágra. Erre látszik utalni ama tény is, hogy alacsony hőmérsékleten tartott (0-3°C), petébe zárt 3. stádiumú lárvák nem hagyják el a peteburkot. Amint azonban a petéket tartalmazó víz hőmérséklete 10-14°C fölé emelkedik, a 3. stádiumú lárváknak a peteburokból való kikelése tömegessé válik. Szobahőmérsékleten a 3. stádiumú lárvák kialakulása mintegy 4 napot vesz igénybe. A 6°C-on tartott A. anseris petékben a 3. stádiumú lárvák 25-30 nap alatt alakulnak ki. Tehát a féreg embrionális és posztembrionális fejlődésének első szakasza még egészen alacsony hőmérsékleten is aránylag gyorsan halad, jeléül annak, hogy az élősködő jól alkalmazkodott a tundra klimatikus viszonyaihoz, ahol a vadon élő gazdája költeni szokott. Hasonlóan zajlik le az A. fulicae exogen fejlődése is (BARU§, 1964). A 3. stádiumú lárva igen sok szíkanyagot hoz magával. Ez apró golyócskák alakjában olyan nagy mennyiségben van jelen, hogy a lárva belső anatómiája alig látható. A gazdag szíkanyagtartalék teszi lehetővé, hogy a 3. stádiumú, invázióra alkalmas, nem táplálkozó lárva a víz felszínén igen élénken úszkálva még 25-27°C mellett is két hétig életben maradjon. Minél alacsonyabb a víz hőmérséklete, annál lassabban mozog a lárva; következésképpen lassabban használja fel a rendelkezésére álló energiát (szikanyagot), s így tovább él, azaz nagyobb az esélye, hogy "találkozzék" a gazdával. A fagyponthoz közelálló hőmérséklet esetén (0-4°C) a lárva mozdulatlanul fekszik a vízoszlop alján, anabiotikus állapotban van, alig használ fel valamit a rendelkezésére álló energiából, ezért ilyen körülmények között 5 hónapig is életben marad. Vízben a megfagyást jól tűri, mert fokozatos felengedés esetén a 2 hétig tartó -10 — -15°C sem tesz kárt benne. Ezért hazánk viszonyai között az A. anseris invázióra alkalmas lárvái télen a legelőn nem pusztulnak el, hacsak nem az történik, hogy a víz, amelyben megfagytak, felmelegedés után elpárolog és a lárva az ezután következő fagy szárító hatásának már nem tud ellenállni. A téli hótakaró az A. anseris invázióra alkalmas lárvái és egyéb exogen fejlődési alakjai hybernálódására optimális feltételeket biztosít. Ezzel szemben a kiszáradás minden fejlődési alakra (embrionálódó pete, peteburokban fejlődő 1. és 2. stádiumú lárvák, invázióra alkalmas, szabad 3. stádiumú lárva) végzetes hatású;