Dr. Murai Éva szerk.: Parasitologia Hungarica 16. (Budapest, 1983)
ezt nyolc alkalommal megismétlik. Az eltávolított fiasítást keltetőszekrényben nevelik tovább, és csak mentesített méheket tesznek vissza a kaptárba. Ily módon az atkák 98%-át el lehetett távolítani. A módszer nem várhat elterjedésre, mert felszerelése drága, alkalmazása pedig rendkívül munkaigényes. . % Fizikai védekezési módszer a méhcsaládok hőkezelése. Azon a tényen alapul, hogy az atkák V, à kifejlett méhek testhőmérsékletének 46-48°C-ra való emelésekor nem maradnak meg a méhen. Elsősorban mesterséges rajokon használható eljárás. A kezelés költséges és kockázattal jár, mert a méhek 49-50°C-on könnyen elpusztulhatnak. Vegyszeres kezelés esetén a hatóanyagot többféle módon lehet eljuttatni a méhcsaládokhoz. A leggyakoribbak a következők: - porzószerek: az atkaölő hatóanyag porszerű anyagban (porcukorban, néha gipszben) van elkeverve, a keveréket a kaptár keretlécei közé szórják (pl. Sineacar, Diagvar); - permetezőszerek: folyadékban oldott hatóanyagot igen finom cseppek alakjában fújják a méhekre, lépekre, illetve a kaptárba. A kezelés igen időigényes (pl. Varroatin); - füstölőszerek: a hatóanyagot a füstölőben égetik el, és onnan fújják a kaptárba (mint pl. a bolgár Varroazin esetében), vagy magában a kaptárban égetik el (Folbex, Folbex VA, Varroastan, Varrescens); - párolgóanyagok: többnyire folyadékok, melyek üvegből vagy egyéb e célra alkalmas anyagról (pl. lámpabél, vatta, nedvszívó kartonlemez) párolognak el a kaptárban (Falivaron, hangyasav); - etetett készítmények: a hatóanyagot cukorszirupban oldva fecskendezik a méhekre, azok pedig egymásról lenyalják. A hatóanyag a méhek vérében jelenik meg, innen kerül az atkába. Az eddig felsorolt, illetve kipróbált szerek közül a Varrescens bizonyult a legjobbnak mind a laboratóriumi kísérletek, mind a gyakorlati felhasználás során, A Varrescens füstölőcsík hatóanyaga az amitráz. A Varroa atka elleni kezelések során azért terelődött az amitrázra a figyelem, mert egyrészt az atkaölő szerek között új szerkezettípusú vegyületet képvisel, másrészt a növényvédelemben használatos atkaölő szerek között az egyetlen hatóanyag, amit állatok élősködői ellen is alkalmaznak. Az állategészségügy területén kiterjedten alkalmazzák a trópusi országokban kullancsok ellen, de a mérsékelt égövben is használják egyéb külső élősködők, pl. rühatkák leküzdésére. Ilyen szempontból ez hazánkban is engedélyezett készítmény. A növényvédelem főleg takácsatkák irtására használja. A Varroa jacobsoni atka elleni védekezés kísérletei a jövőben valószínűleg a biológiai eljárás és a kémiai hatóanyagok (vegyszeres eljárás) egyesítésére irányulnak majd. Figyelembe véve a méh és az atka fejlődését, a leghatékonyabb kezelést az a szer adná, amely a herefiasítás fedett állapotának ideje alatt, azaz 15 napon át folyamatosan képes lenne megölni az atkákat. Ha az atkának a sejten belüli fejlődését bármi módon sikerülne késleltetni, ez önmagában nagy lépést jelentene a parazitózis felszámolásában. Ugyanis a nőstényatka fejlődésének ideje 9 nap, a leghosszabb fejlődési idejű méhé pedig 15 nap: ha tehát az atkák fejlődési periódusát néhány nappal sikerülne megnyújtani, a méhek kikelésekor az éretlen, azaz életképtelen atkák elpusztulnának. IRODALOM BUTTEL-REEPEN, H. (1918): Seltsame Mitbewohner der Bienenzellen. - Bienenwirtschaftliches Zb. , 54: 78-80. CRANE, E. (1968): Mites infesting honeybees in Asia. - Bee World, 49: 113-114. CSABA, Gy. (1974): Az atkakóros méhcsaládok szűrővizsgálatáról. - Magy. Állatorv. Lap., 23: 209-211.
