Dr. Murai Éva szerk.: Parasitologia Hungarica 16. (Budapest, 1983)

tartama meghatározó szerepet játszik az atka elleni védekezés lehetőségeinek megválasztásánál, a viaszfedél alatt ugyanis az atka az eddig ismert acaricid szerekkel szemben tökéletes védelmet élvez. A Varroa atka tartózkodási helye a családon belül a család fejlődése szerint változik. Fiasítás idején az atkák általában a fejlődő fiasitáson találhatók meg. Ősszel és télen - amikor fiasítás nincs - a kifejlett méheken tartózkodnak. Ezért a fertőzöttség fokának százalékos megítélése is csak a fiasitás és a kifejlett méhek fertőzöttségi mértékének összevetésével lehetséges. A fertőzöttségi százalék becslésére RITTER (198l/b) dolgozott ki képletet. A fiasítás milyensége szerint is válogat az atka, A here fiasítást előnyben részesíti a munkássejtekkel szemben. Ennek a jelenségnek tökéletes magyarázatát nem ismerjük, de közrejátszhat benne az, hogy a heresejtek vannak a leghosszabb ideig fedett állapotban, ami pedig "kedvez minden lerakott pete aduit atkává fejlődésének. Másrészt az atkafaj propagálását is szolgálja, az idegen herét ugyanis a hereröpködés idején minden család szívesen befogadja és így vele együtt az atka szélesebb körben elterjedhet. A here előnyben részesítése a méh élősködőinek körében nem teljesen elszigetelt jelenség: a herék légcsőatka (Acarapis woodi) fertőzöttsége például ötvenszer gyakoribb lehet, mint a munkásoké (CSABA, 1974). Az anyabölcsőben csak súlyos fertőzés esetén telepszenek meg az atkák. Az anyabölcső elkerülése is nyilván annak rövid ideig tartó fedett állapotával függhet össze. Megállapították azt is, hogy az anyabölcső közvetlen közelében a munkássejtek atkafertőzöttsége magasabb, mint a tőle távolabb lévőké (De JONG, 1981). Az atkák a kifejlett méhek között is különbséget tesznek. A herén és a fiatal méheken szívesebben tartózkodnak. Ez utóbbiak eltájolása, idegen családokhoz való csatlakozása ugyancsak közismert. A KÁRTÉTEL KIALAKULÁSA ÉS A BETEGSÉG TÜNETEI A fertőzést követően eleinte a Varroa jacobsoni atka egészen ártalmatlannak tűnik, sőt a méhcsaládok a pusztulást megelőző hónapokban is kiválóan termelhetnek. Összeomlásuk szinte egyik napról a másikra következik be. A méhek károsodását az atka a táplálkozásával idézi elő. A parazita a haemolympha elvonásával csökkenti a méh fehérjetartalékait, és ezzel együtt életképességét is. Szájszervével mind a lárván, mind a méh testén sebeket ejt, és fertőzéseknek nyithat kaput. GROBOV(1977) adatai 'szerint egy megtámadott fiatal méh két órán belül testsúlyának 50%-át is elvesztheti az atkák vérszívása következtében, különösen az őszi időszakban. Néhány atka megtelepedése után a méhcsalád kezdetben tünetmentes. Az atkák szaporodása következtében azonban a fertőzöttség fokozatosan növekszik, de a több tízezer méh között még az atkák százai is képesek ugy eloszlani, hogy a méhész számára a fertőzöttség észrevétlen marad. Különösképpen így van ez akkor, ha a Varroa fertőzés gyanúja fel sem merül a méhészben. Példa erre az NSZK-ban felfedezett atkafertőzés, amit csak a behurcolás után három évvel fedeztek fel szinte véletlenül, egy nosema vizsgálat alkalmával. A kártétel első jeleit is csak a fertőzés második-harmadik évében, és csak igen gondos vizsgálattal lehet észrevenni. Erre kiváló alkalom az ősz, amikor a fiasítás területe összeszűkül, és az atkák ezen a szűk területen csoportosulnak. Ilyenkor egy-egy lárvát nagyobb számban támadnak meg. Az ilyen, több atkától megtámadott fiasítás most már károsodik. A kikelő méhek nem teljes értékűek. Végtagjaik csonkák lehetnek, potrohúk rövidebbé válik, a szárnyak vagy teljesen csökevényesek, vagy végeik többé-kevésbé összesodródott állapotban vannak, alkalmanként bunkószerűek (l.kép). Az is előfordul, hogy a fiasítás egy része elpusztul, ekkor kiszórt fehér bábok hevernek a kaptár fenekén vagy a röpdeszkák előtt. Ezek a jelenségek a fertőzöttség első évében alig vehetők észre, és a második évben is csak gondos őszi vizsgálatokkal deríthetők fel. A fertőződés évét követő harmadik ősztől kezdve ezek a je-