Dr. Murai Éva szerk.: Parasitologia Hungarica 16. (Budapest, 1983)

nában a gazdaállat különböző korcsoportjai egyforma szerepet játszanak. A protektiv immunitás hiánya miatt a féregpopuláció élettartamát, valamint a nőstények ivari aktivitását csak a koruk befolyásolja. Permanens reinvázió körülményei között tartott gazdáknál ez utóbbi tényező kevéssé hat a féregpopuláció járványtani szempontból fontos élettevékenységére. AZ AMIDOSTOMOSIS TERÁPIÁJA ENIGK és DEY HÁZRA (1967) elsőkként vizsgálták meg a korszerű anthelmintikumok (tiabendazol, Citarin, disofenol, Banminth, Parvex és Neguvon) hatékonyságát amidostomosisban. Vizsgálataikban a tiabendazol - 400 mg/ttkg adagban 68, 5-73, 1%-os; Citarin - DL2, 3, 5, 6-tetrahidro-6-fenil-imidazol (2, 1-b)-tiazohidroklorid - 40 mg/ttkg adagban 100%-os; a disofenol - 2, 6-dijód-4-nitrofenol - 10-12 mg/ttkg adagban 93, 9-97, 3%-os; a Banminth trans-1-metil-1, 4, 5, 6-tetrahidro-2- [2(tienil) vinil]-pirimidintartarát - 50 mg/ttkg adagban 94%-os; a Parvex - piperazinból és szénkénegből álló komplex vegyület - 1000 mg/ttkg adagban 99,6%-os, és végül a Neguvon - (2, 2, 2,-triklór-1-hidroxietil) foszforsav-dimetilészter - 70 mg/ttkg adagban 100%-os I. E. -t eredményezett. Ezeket a szereket a szerzők egyedileg per os (tiabendazol, Citarin, Banminth, Parvex, Neguvon) vagy subcutan (Citarin, disofenol) alkalmazták. Mivel nagyüzemi lúdtartási viszonyok között az egyedi terápiás beavatkozási módszer nagyon nehézkes, gyakorlatiasabb terápiás módszer kidolgozására törekedtünk. Célul tűztük ki olyan itatásos módszer kimunkálását, amely alapját képezhetné a valóban hatékony amidostomosis elleni küzdelemnek. Kísérleteinket a triklórfonra (Neguvon, Ditrifon) alapoztuk, mert vízben jól oldódik és már ismert volt, hogy amidostomosisban igen erélyes hatást fejt ki (ENIGK és DEY HÁZRA, 1967). Első lépésként empirikusan meg kellett állapítanunk, hogy a triklórfon milyen koncentrációban itatható a ludak ivóvízével. Ezután következhetett annak a megállapítása, hogy a ludak által tolerált ditrifonos ivóvizet meddig kell itatni az állatokkal, hogy amidostomumaiktól maradéktalanul megszabaduljanak. Ismételt próbálkozások után megállapítottuk, hogy a Ditrifonnak ivóvízben 0,01%-os koncentrációban történő tartós itatása 4 hetesnél korosabb ludaknál aggálymentes. Ezután került sor több lépésben - összesen 125 állat felhasználásával - annak tisztázására, hogy mennyi ideig kell az 0,01% Ditrifont tartalmazó ivóvizet itatnunk, hogy az Amidostomum-féregpopuláció maradéktalanul eliminálódjék a gazdaállat szervezetéből. E kísérletsorozat eredményeként kiderült, hogy 100%-os E.E. érdekében a ludakat 6-7 napig kell ellátni a 0,01% Ditrifont tartalmazó ivóvízzel (KOBULEJ, 1970a, b). Végleges választ az itt kutatott kérdésre az a részkisérlet adott, amelyben üzemi viszonyok között tartott 50 lúdnál alkalmaztuk a Ditrifonos itatásos módszert. Ez esetben az 50, hathónapos, természetesen fertőzött állományból származó ludat egyenként még 200 Amidostomum-lárvával ráfertőztük, majd 3 hét múlva három csoportra osztottuk. Az 1. csoport állatait (20 lúd) egy hétig, a 2. csoport állatait (20 lúd) két hétig itattuk Ditrifonos ivóvízzel, a maradék 10 ludat pedig kontrollnak hagytuk. A beavatkozás hatékonyságának elbírálása itt is, mint minden hasonló esetben, a boncolás során található (túlélt) férgek számának az alapján történt. A boncolás eredményéből ez esetben is az derült ki, hogy már az 1 hétig tartó, 0,01% Ditrifont tartalmazó ivóvíz itatása a férgek maradéktalan elpusztítását eredményezi (KOBULEJ, 197 0c). A kontrollállatokban 59-87 között ingadozott a férgek száma. Ezek után arra voltunk kíváncsiak, hogy az 1 hétig tartó Ditrifon itatásának a fenn jelzett koncentrációban milyen a preimaginális hatása. Általánosan ismert tény, hogy a férgek lárvális alakjai kevésbé érzékenyek, még az olyan anthelmintikumok iránt is, amelyek aduitusaikra igen erélyes hatást fejtenek ki. Ezért tudni akartuk, hogy terápiás beavatkozásunktól milyen hatást várhatunk az egészen fiatal fejlődési alakok (3. , 4. és 5. stádiumú lárvák) ellen. E célból 90 db öthetes, 4 csoportba osztott ludat egyenként 200 A. anseris-lárvával fertőztünk. Az 1-3-as csoportok egyaránt 2 5-2 5 állatból álltak; a 4-es (kontroll) csoportot 15 ál-