Dr. Murai Éva szerk.: Parasitologia Hungarica 16. (Budapest, 1983)

6 egyed pusztult el. A normálisan takarmányozott (nem tömött) öt-öt, 1 000, ill. 5 000 lárvával fertőzött állat közül a megfigyelés ideje alatt egy sem pusztult el. Az 1 000-1 000 lárvával fertőzött, tömött, el nem hullott 4 állat testének és májának a tömege 250 g-mal, ill. 30%-kal volt kevesebb, mint a nem fertőzött, de tömött kontrolloké, és 1 kg testtömeg-gyarapodáshoz 8%-kal több takarmányt használtak fel. Az 5 000-5 000 lárvával fertőzött és tömött, majd elhullott állatokban 413-637 fejlődő férget számláltunk ("take", azaz a fertőzéshez használt lárvákhoz viszonyított féregszám: 10,9 5%); az ugyancsak 5 000 lárvával fertőzött, de nem tömött, s így életben maradt 5 lúdban 480-677 féreg volt (take: 11,78%). Az 1 000-1 000 lárvával fertőzött, tömött és részben túlélő csoportban a férgek száma az egyes gazdákban 181-231 között ingadozott (take: 19,06%). Az öt 1 000 lárvával fertőzött, de nem tömött lúdban a férgek száma 121-193 között ingadozott (átlagos take: 15,7%). Ez után a kísérletet úgy ismételtük meg 170 lúdon, hogy 95 amidostomum-mentes állatot fejenként 1 000 lárvával fertőztünk a tömésbevétel előtt két héttel. Közülük 7 5-öt tömtünk, 20-at pedig normális takarmányon tartottunk; 7 5 nem fertőzött, de tömött állat kontrollként szolgált. A fertőzött és tömött állatok csoportjában a tömési időszak végéig (5 hét alatt) 40 egyed (53,4%) amidostomosis miatt elpusztult. A fertőzött, de nem tömött állatok között elhullás nem volt. A megmaradt fertőzött és tömött állatok testtömege 230-280 g-mal, májuk tömege pedig 37-45%-kal volt kevesebb a kontrollállatok test-, ill. májtömegénél. A fertőzött állatok 1 kg testtömeg-gyarapodásra 8-10%-kal több takarmányt használtak fel, mint a kontrollok. Az elhullott, ill. a tömés végéig életben maradt fertőzött állatokban, továbbá a fertőzött, de nem tömött ludakban a féregpopuláció nagysága között nem volt lényeges különbség: 112-167, 105-188, ill. 109-130 féreg (átlagos take: 19,95%, 17,65%, ill. 14,23%). További tapasztalatra egy - a ludak hízlalására (tömésére) berendezkedett - mezőgazdasági termelőszövetkezetben tettünk szert. A hizlalást idegenben szerzett ludakkal tervezték. Az egyik turnusban kereken 300 lúdból álló falkában a tömés második hetének a végén hirtelen hullani kezdtek az állatok. Boncolással az elhullás okaként az amidostomosist állapítottuk meg. Miután egy hét lefolyása alatt az állomány 20%-a elpusztult, felhagytak a ludak tömésével. A boncolt mintegy 40 elhullott állatban súlyos elváltozásokat észleltünk. A férgek száma nem volt különösen nagy, 107-120 között ingadozott. A megfigyelésekből az a fontos tanulság vonható le, hogy számos tényező - a gazdaállat kora, az invázió nagysága, a gazdaállat tartási viszonyai - befolyásolja azt, hogy esetenként a gazdában hány féreg lesz ivarérett, ill. milyen nagy féregpopuláció fog a gazdaállat klinikai megbetegedéséhez vagy éppenséggel elhullásához vezetni. PHUC és VARGA (1975) naposlibáknak 500 lárvával történő fertőzése során 30 napig az invázió után nem észleltek elhullást. ENIGK és társai (1969b) kísérletükben a 11 napos libák fertőzése során (1 000-5 000 lárva) az invázió 23. napjáig az 1 000-2 000 lárvával fertőzött állatok között elhullást nem észleltek; a 3., 4., ill. 5 ezer lárvával fertőzött állatok között (9 db) ez idő alatt all., 13. , 14. , ill. 19. napon összesen 6 pusztult el. Egy másik kísérletükben (1969a) a 19 napos ludak 1 000-5 000 lárvával történő fertőzése során az invázió 37. napjáig elhullás nem volt, jóllehet a populáció egyedsúrűsége a fertőzéskor bevitt lárvák 24,7-19, 3%-ával volt egyenlő. Tehát minél több Amidostomum-lárvával fertőzzük a gazdaállatot a lárváknak annál kisebb hányada telepszik meg és válik ivaréretté. Masszívabb fertőzés után a féregpopuláció abszolút nagysága nagyobb, mint egy kevéssé masszív fertőzés után, de a "take" az egyszerre bevitt lárvák számának emelkedésével arányosan csökken. A "take" alakulására, s így végső soron az invázió következményeire a gazdaállat kora is hatással van. Kifejlett ludaknál azonosan masszív invázió esetén mindig kisebb a take, mint a növendék vagy éppenséggel a naposlibáknál. A jelenség nincs összefüggésben specifikus ellenanyagok hatásával. Módosul a take akkor is, ha a gazdaállatot masszív inváziónak tesszük ki ugyan, de nem egyszerre, hanem rövidebb-hosszabb idő alatt. Kifejlett ludaknak 5 000 lárvával történő fertőzése során 40%-ot megközelítő take is elérhető, ha a lárvákkal frakcionáltan (pl. másnaponként 200 lárvával) fertőzzük őket (KOBULEJ, 1970a). A jelenség okát nem ismerjük.