Dr. Murai Éva szerk.: Parasitologia Hungarica 14. (Budapest, 1982)

Parasit, hung. 14. 1981-1982. A lovak verőér-strongylosisának terápiája mebendazollal Dr. Nurgalij Taszilovira KADYROV Mezőgazdasági Főiskola, Celinográd, Szovjetunió "The treatment of arterial strongylosis of horses with mebendazole" - Kadyrov, N.T. ­Parasit, hung. 14: 41-44. 1981-82. ABSTRACT. Six foals of the age of 16 to 40 days were infected with 1000 larvae of St rongy- lus vulgaris and 6 days later challenged with 300-600 larvae each. Two foals were dosed twice with mebendazole, on the 50th and 51st day p.i. at 120 mg/kg body-weight; two foals were given mebendazole once at 150 mg/kg body-weight on the 22nd and 40th day p.i. , re­spectively. The animals were authopsied on the 10th and 18th day after treatment. In the treated animals remnants of killed and partially decayed larvae were found only. In the ar­teries of the two control foals 54 and 248 alive Strongylus vulgaris larvae 6-15 mm long were counted. A vulgaris strongylosis két alakját szokás megkülönböztetni: a) a verőerek lárvális strongylosisát, avagy a lovak trombo­emboli ás kólikáját, amelynek okozói a Strongylus vulgárisn ak a belek és a cseplesz ve­rőereiben vándorló 4. és 5. stádiumú lárvái; b) a vastagbelek strongylosisát, amelyet a vastagbelekben megtelepedett kifejlett férgek okozzák. A lárvális vulgaris strongylosis megelőzi az intestinalis stron­gylosist és súlyos, esetenként halálos kimenetelű megbetegedés. Eddig számos anthelmintikum bizonyult hatékony szernek az intestinalis strongylosis terápiájában, ezek túlnyomó többsége azonban nem hat a verőerekben vándorló lárvákra. Az újabb, korszerű anthelmintikumok között egyre több olyan szer jelenik meg a piacon, amelyek iránt a S. vulgaris vándorló lárvái is érzékenyek. Még 1962-ben DRUDGE és társai (1) a tiabendazol nagy adagjaitól (440 mg/tskg, 2x) észleltek jó hatást. Ezt követően KADYROV (3) a naftámon és fenotiazin ke­verékénél (0,5, ill. 0,07g/tskg) észlelt erélyes larvocid tulajdonságot. Ujabban RENDANO és társai (4), valamint GEORGI és társai (2) az albendazolnak 25 mg/tskg naponta háromszor 5 napon keresztül, ill. 50 mg/tskg kétszer naponta 2 napon át történő kezelésével értek el jó terápiás hatást. Végül SLO­COMBE és McCRAW (5) ugyancsak mesterségesen fertőzött csikókon vizsgálta a pirantel pomoat, nit­ramizol, valamint avermektin B-^ hatását. A fertőzött állatok csoportjait az invázió 7. vagy 8. napján kezelték: pirantel pomoat - 52,8 mg/tskg p. o., nitramizol - 8 mg/tskg p.o., avermektin B^ - 100, 300 ill. 800 mg subcutan. Az állatok kiirtására az invázió 28. napján került sor. A nitramizollal ill. aver­mektin B^-vel kezelt csikók ereiben nem voltak elváltozások. Mivel a Szovjetunióban a tiabendazol csak ritkán hozzáférhető importanyag, a többi szer egyáltalán nem kapható, a naftamont pedig a lovak csakvonakodva fogyasztják el, a 10% mebendazolt tartalmazó magyar Mebenvet granulátum hatékonyságát vizsgáltuk meg Strongylus vulgaris lárváival kísérletesen fertőzött csikókon. ANYAG ÉS MÓDSZER A kísérletben olyan 6 csikó szerepelt, amelyeket születésük után anyjuktól elválasztottuk és előzőleg fertőtlenített farács-padozatú egyedi ketrecekben tartottuk. A ketreceket a kísérlet tartama alatt 5 na­ponként fertőtlenítettük. Az állatokat 3 óránként 10-15 percre anyjuk alá engedtük, hogy szophassanak. 15-20 napos korban az állatokat már takarmányra fogtuk, amely sterilizált szénából vagy zöld fűből és zabból állt.

Next

/
Thumbnails
Contents