Dr. Murai Éva szerk.: Parasitologia Hungarica 14. (Budapest, 1982)

1927-ben V.A. DOGIEL egy nagyon fontos, lényegében programadó munkát publikál A paraziták elterjedése gazdáik életmódjának a függvényében címmel. Ebben fekteti le A szervezet mint élettér című tanítás alapjait, amelyet hamarosan E.N. PAVLOVSZKIJ fejt ki minden részletében. Ezzel, majd az ezt követő munkákkal mintegy megalakul az ökologiai-parazitológia orosz iskolája. Kimunkálták a kutatások hosszútávú tervét, amelynek végrehajtása jelenleg is következetesen folytatódik DOGIEL tanítványainak a munkásságában. E kutatások feladatát DOGIEL abban jelölte meg, hogy tanulmányozni kell a parazitafaunát a külső körülmények változásának a tükrében és a gazdaszervezet élettani állapotának a függvényében. A húszas évek végétől kezdve az ökológiai-parazitológiai kutatások nagy fellendülésnek indultak mind az Egyetemen, mind DOGIEL által szervezett halkórtani laboratóriumban a Tavi és Folyami Halgazdasági Kutatóintézetben (alapítva 1928). Munkatársaival sorozatosan vizsgálták a Szovjetunió álló- és folyóvizeiben a halak parazitás fertőzöttségét. V.A. DOGIEL a halgazdasági intézmények állandó konzultánsa volt különféle gyakorlati kérdések megoldásában. V.A. DOGIEL elméleti-tudományos örökségét nem lehet túlbecsülni. Alapvető monográfiákat és kézikönyveketalkotott a protozoológia (

Általános protistológia 1951, 1962, angol fordításban 1965), a parazitológia (

Általános parazitológia 1941, 1947, 1962, német fordításban 1963, angolul 1964, lengyel nyelven 1966), az evolúciós tanítás területén (

A homológ szervek oligomerizációja

, 1954), és számos tankönyvet írt (pl. A gerinctelenek összehasonlító anatómiája

). Az elsőt már fél évszázada, a másodikát 40 éve használják az egyetemi hallgatók. A halparazitológia alapvető problémái (1958) c. müve óriási kutatási anyagot összegez. O és tanítványai az ökologiai-parazitológia törvényszerűségeit "18 szabályban" körvonalazták. DOGIEL publikációinak száma több mint 260. Ha hozzávesszük tanítványainak azon munkáit, amelyeket az ő irányításával végeztek, akkor számuk néhány ezret tenne ki. E méltatás egyik szerzője (KOBULEJ) tanúja volt annak, midőn az első parazitológiai világkongresszuson (Róma, 1964) tanítványainak (BYCHOVSZKIJ és GUSZJEV) A Szovjetunió hala

i parazitáinak feltérképezése és ennek gyakorlati jelentősége c. előadása elhangzott, a parazitológusok akkori doyenje a francia R. DOLLFUS professzor felemelte karjait és felkiáltott: "Amit az oroszok véghezvittek e területen, az kolosszális.. . Hasonló tettről mi még csak nem is álmodhatunk! " Az ökologiai-parazitológia és faunisztika elméleti ismereteinek felhalmozása párhuzamosan haladt a gyakorlati feladatok megoldásával: az ember és a háziállatok parazitózisai természetes gócainak a felderítése, halak parazitás- és fertőző betegségei diagnosztizálásának, leküzdésük és megelőzésük módszertanának a kimunkálása. Ezek a munkálatok eleinte DOGIEL irányításával folytak; jelenleg tanítványai folytatják ezt a munkát a Szovjetunió egyéb parazitológiai iskolái képviselőinek a közreműködésével (K.I. SZKRJABIN, E.N. PAVLOVSZKIJ és V.

N. BEKLEMISEV tanítványai). 1939-ben V.A. DOGIEL-t a Szovjetunió Tudományos Akadémiája levelező tagjává választották. A Nagy Honvédő Háború idején Alma-Atában dolgozott, ahol tehetséges tanítványokból kutatócsoportot szervezett. A háború után visszatér Leningrádba és a tanszék vezetése mellett megbízzák a Szovjetunió Tudományos Akadémiája Zoológiai Intézete protisztológiai laboratóriumának a vezetésével is. Még a háború előtt beválasztották a Leningrádi Városi Tanácsba. 1945-ben Vörös-zászló munkaérdemrenddel, 1953ban pedig LENIN-renddel tüntették ki. 1955. június 1-én agyvérzés következtében halt meg. V.A. DOGIEL kiváló pedagógus és nevelő volt, előadásaiban magávalragadó, igen tehetséges tudománynépszerűsítő (számtalan népszerű és módszertani cikk és brossura szerzője), tudományának lebilincselő krónikása (pl. A.S. KOVALEVSZKIJ-rŐl írott könyv, az Egyetem biológiai tanszékéről szóló cikkek). Elbűvölően figyelmes ember és egyúttal szigorú vezető volt. Érthető, hogy hallgatói és munkatársai egyaránt nagyon tisztelék és szerették őt. Kétszáznál több protistológus, parazitológus, morfológus, rendszertanász, hidrobiológus szakembert nevelt (50-nél több köztük a tudományok doktora és mintegy 60 a kandidátusi cím birtokosa). Tanítványai között olyan illusztris személyek találhatók, mint B. E. BYCHOVSZKIJ, J.I. POLYANSZKIJ, A.P. MARKEVICS, E.B. GVOZGYEV, V.A. ZAJKA és A.G. KNORRE akadémikusok). 1. kép: Valentin Alexandrovics DOGIEL és névaláírása (1938) 1 Ki