Dr. Murai Éva szerk.: Parasitologia Hungarica 11. (Budapest, 1978)

KE VE, A. (1960): Nomenciator avium Hungáriáé. - Budapest, pp. 89. MARIÁN, M. - VARGA BÉLÁNÉ (1969): A pusztaszeri rezervátum és madárvilága. - Móra Ferenc Múz. Évk., _L 229-256. RÉKÁSI, J. (1973): Magyarországi madarak tolltetvei (Mallophaga) I. - Parasit. Hung., 6. 215-238. TIMMERMANN, G. (1971): "Regelwidrigkeiten" im Ausbreitungsbild bei Vogelmallophagen. Zool. Mus. Inst. Hamburg, 67. 135-174. ZLOTORZYCKA, J. (1968): Systematische Studien an den mitteleuropäischen Arten der Gattung Austromenopon Bedf. - Bull. Ent. Pol., 38_. 301-340. ZLOTORZYCKA, J. - EICHLER, W.D. - LUDWIG, H.W. (1974): Taxonomie und Biologie der MaUophagen. - Parasit. Sch. Reihe, 22^ 1-161. Érkezett: 1977. november 25. Dr. RÉKÁSI, J. H-6430 Bácsalmás, Hősök tere 8. VERSÉNYI, L.: Újabb eredmények a baromficoccidiosis leküzdésére irányuló kemoterápiás kutatásokban ABSTRACT. Problems in the research pertinent to the chemotherapy and chemoprophylaxis of poultry intestinal coccidiosis are discussed. As for final conclusion, an expansion of the knowledge promted by the modern poultry production technology is claimed in the topics as follows: 1. Synergism between anticoccidials, 2. introduction of new chemotherapeutic compounds, 3. studies on the relationship between the anticoccidial effect of antibiotics and improved feed conversion. Ismeretes, hogy a baromfitermelés qualitativ és quantitativ mutatóiban, továbbá az alkalmazott termelés-technológiában az utóbbi két dekádban létrejött változások kívánatossá tették a coccidiostatikumokkal szembeni igények revízióját is (VERSÉNYI, 1790; PELLÉRDY és VERSÉNYI, 1974). Ezt a revíziót az a körülmény tette indokolttá, hogy a kemoterapeutikumok több évtizedes alkalmazása ellenére hatékony coccidiostatikum még sokáig nem állt rendelkezésre és ennek következtében a nagyüzemi baromfi termelés Ei me ri a - fajok okozta fertőzések által okozott problematika nem nyert teljes mértékű megoldást. Jóllehet a vegyületek ezreit próbálták ki, ezekből a kereskedelemben csak mintegy 23 került gyakorlati alkalmazásra (RE

ID, 1961). A revízió első fázisát az általunk "új típusú" coccidiostatikum oknak nevezett szerek bevezetése jelentette. Ezek sorát egy quinolin derivatum a buquinolat (PORTER és JOHNSON, 1966) nyitotta meg. Ezt rövidesen követte egy pyridin-származék - a metichlorpindol (RE

ID és BREWER, 1967), továbbá egy másik quinolin-származék - a methylbenzoquate (BOWIE és tsai, 1967). Ezen "új típusú" coccidiostatikumokat a terápia és a profilaxis nézőpontjából elsősorban hatékonyságuk széles spektruma jellemzi. Valamennyi igazoltan hatékony legalább 6 baromfi-coccidium faj ellen (RYLEY, 1970). Ez a tulajdonságuk szükségtelenné teszi a hatékonysági spektrumnak gyógyszer-kombináció útján való szélesítését, amint az az amprolium esetében szükségessé vált. Csekély mértékű toxicitásuk mind permanens alkalmazásukat, mind terápiai adagban való időszakos felhasználásukat lehetővé teszi. Ugyanezen időszakban, tehát a revíziós törekvések első szakaszában minőségi változást jelentett egyes antibiotikumok anticoccidiális hatékonyságának felfedezése. Ezek közül elsőként a monensin - amely a Streptomyces cinnamonensis metabolitja (HANEY és HOEHN, 1967) - coccidiostatikus hatékonysága nyert igazolást (SHUMARD és CALLENDER, 1968). A monensin hatékonyságát SHUMARD, CALLENDER és RE ID későbbi vizsgálataik során is megerősítették. Az egyes antibiotikumok coccidiostatikus hatásának felfedezése alapvető jelentőségűnek bizonyult és lényegesen kibővítette az "új típusú" coccidiostatikumok körét.