Dr. Murai Éva szerk.: Parasitologia Hungarica 11. (Budapest, 1978)

RÉKÁSI, J.: A Pusztaszeri Rezervátumban győrűzött vadmadarak tolltet veiről (Mallophaga) ABSTRACT. Faunistical survev of the Mallophaga from birds ringed in the Pusztaszer Reservation (Natron territory, 35 km from Szeged, East Hungary) is given. From six bird species 38 Mallophaga specimens were collected and found to belong to 8 species and 5 genera. One species (Lunaceps actophilus

) proved to be new for the fauna of Hungary. Szegedtől északra 35 km távolságban Pusztaszer község határában 13 éve védelem alatt áll 4 43 ha szikes terület: a Pusztaszeri Rezervátum. Különleges sztyeppéi madárvilága a hazai és külföldi kutatókra jelentós vonzerőt gyakorolt. A Szegedi Akadémiai Bizottság Szikes-Kutatócsoportja éveken át tanulmányozta élővilágát. Dr. MARIÁN Miklós és VARGA Béláné 1964-68 között rendszeres tanulmányokat folytattak, 117 madárfaj előfordulását jegyezték fel; a szikes tavak és szikes puszta madárvilágának minden jellegzetes tagját megtalálták Pusztaszeren. Mivel az itt élő és fészkelő madarak toHtetveit még senki sem vizsgálta, fontosnak tartottam, hogy a MOLNÁR László természetvédelmi felügyelő által felajánlott Mallophaga anyagot feldolgozzam. MOLNÁR László a rezervátum középpontjában fekvő Dong-ér-tónál végzett gyŰrűzéseket. A befogott vadmadarakról begyűjtötte a tolltetveket, és 70%-os alkoholban küldte el meghatározás céljára. A tolltetvek egy esetben (a pajzsos cankóról gyűjtött példányok) a szintén a rezervátumhoz tartozó Csaj-tóról származnak. A tolltetvek nevezéktanánál a HOPKINS és CLAY: Checklist of Mallophaga (1952), a gazdaállatok rendszertanánál KEVE: Nomenciator avium Hungáriáé (1960) munkákat vettem alapul. Eredmények Vizsgálataim során 5 genusba tartozó 8 Mallophaga faj került elő. Egy esetben csak genusig sikerült a tolltetű fajt meghatározni (1. táblázat), összesen 38 Mallophaga egyedet vizsgáltam, közülük 9 Ô (23,7%), 28 o. (73,7%), 1 lárva (2,6%) volt. A 8 Mallophaga faj közül 1 Magyarország faunájára nézve új (ezt a táblázatban +-jellel tűntettem fel). Kettőnél több toLltetŰ-fajt egyszer sem találtam egy gazda egyeden. A legtöbb tolltetű (6) egy piroslábú cankón volt. * A vizsgált hat madár-faj (az Anseriformes és Charadriiformes rendek tagjai) nemének megoszlása a következő volt: Anas crecca - 1 Ô; Tringa glareola - 5 sex ? ; - Tringa totanus - 1 <j>, 1 sex ? ; Gallinago gaLlinago - 1 sex ?; Calidris alpina - 7 sex?; Philomachus pugnax2$, 4 g . Munkám eredményét és a gyűjtés adatait a táblázatban foglaltam össze. Irodalom BRELIH, S. - TOVORNIK, D. (1962): Prispevek k poznavanju tekutov (Mallophaga Jugoslavije. II. - Bioloski Vestnik, 10. 86-100. GLUTZ, U. - BAUER, K.M. - BEZZEL, E. (1977): Handbuch der Vögel Mitteleuropas. 7. Charadriiformes, Wiesbaden, pp. 895. HOPKINS, G.H.E. - CLAY, T. (1952): Check list of the genera species of Mallophaga. London, pp. 362. HOPKINS, G.H.E. - CLAY, T. (1955): Additions and corrections to the check list of Mallophaga, II. - Ann. Mag. Nat. Hist. London, ÍL 177-190. A toUtetveknek élőállatokról való mennyiségi gyűjtése mindaddig megoldatlan, amig nem sikerül a DALGLEISH (1966) által ismertetett "Dry-Die 67" vegyszert beszerezni.