Dr. Kassai Tibor - Dr. Murai Éva szerk.: Parasitologia Hungarica 10. (Budapest, 1977)

Parasit. Hung. 10. 1977. Megfigyelések az Elaphostrongylus cervi Cameron, 1931 előfordulásáról egy hazai gímszarvasállományban Dr. SUGÁR László - Dr. KÁVAI Annamária Agrártudományi Egyetem, Gödöllő, Vadbiológiai Kutató Állomás, Budakeszi — Állatorvostudományi Egyetem Általános Állattani és Parazitológiai Tanszéke, Budapest "On the occurrence of Elaphostrongylus cervi Cameron, 1931 in a red deer population in Hungary" - Sugár, L, - Kávai, A. - Parasit. Hung. 10. 95-96. 1977. ABSTRACT. Of 71 red deer (Cervus elaphus hippelaphus) belonging to one population 32 (45%) were found infected with E. cervi. Of 25 calves, 14 yearlings and 32 adults, 10, 7 and 15 animals harboured parasites, respectively. Individual worm counts made in the skull and the muscles varied between 1 to 7 and 1 to 40, respectively. Az európai és ázsiai cervidákból eredetileg 3 fajként (Elaphostrongylus cervi a Cervus elaphusból; E. panticola a C. elaphusból és a C. elaphus maralból; E. rangiferi a Rangifer tarandiból) leírt, utóbb egyes szerzők (5) szerint egyetlen fajhoz tartozónak vélt fonálférgek ivarérett példányait a vázizmok, elsősorban a mellkas izomzatának kötőszövetében, valamint az agyés a gerincvelő burkai között (4, 5, 6), ritkábban a szemben (3), középfülben (6) találták. A központi idegrendszer fertőzöttsége nyomán mozgászavarokat, különböző súlyosságú bénulásos tüneteket láttak. A boncolt állatokban a férgek körül vérzéseket, lympho-histiocytes, eosinophil-sejtes meningitist, esetenként parazita-granulomák jelenlétét figyelték meg. Többnyire szubklinikai fertőzöttséggel jár néhány féreg jelenléte a koponyaüregben (5). A parazita biológiája még némely tekintetben tisztázatlan. Petéit a férgek tartózkodási helye közelében, gyakorta csomókban; a protostrongylida-lárvák jellegzetességeivel rendelkező 1. lárváit a tüdőben és a bélsárban mutatták ki (2, 5). Köztigazdáiként különféle szárazföldi és amfibiotikus csigákat jelölnek meg (3). Egyes közlemények kiemelik, hogy olyan területeken, ahol a szarvasok elaphostrongylosisa gyakori, az ezekkel azonos legelőn tartott juhokban, kecskékben, szarvasmarhákban és lovakban e fertözöttséget nem mutatták ki (3). Ismeretes azonban borjak és bárányok kísérleti fertőzéséről szóló olyan beszámoló is (1), amely szerint a mesterséges fertőzés után parazitát ugyan nem, a központi idegrendszerben az elaphostrongylosisra jeUemzőnek tartott szöveti elváltozásokat azonban megfigyeltek. A hazánkkal szomszédos országok közül Ausztriában (5) és Csehszlovákiában (4) végzett vizsgálatok a szarvasok Elaphostrongylus - fertőzöttség ének viszonylagos gyakoriságát derítették ki. Saját vizsgálatok Megfigyeléseinket 1973-1976-ban, csaknem kizárólag egyetlen körzetből származó, nagy többségükben elejtett különféle korú gímszarvasokon végeztük. A parazita előfordulásának gyakoriságáról a különféle korcsoportú állatokban a táblázat adatai tájékoztatnak.(Megjegyezzük, hogy az izmok vizsgálata elsősorban vagy kizárólag a mellkas izmainak vizsgálatára terjedt ki.) Nem foglaltuk táblázatba azokat a szórványos eseteket, amikor a férgeket szokatlan helyen is megtaláltuk. Pl. egy felnőtt szarvasban a mellkasizomzatban találtakon kivül a térdizület fölött is felfedeztünk élő férget; egy növendék állatban pedig a bőralatti kötőszövetben, apró gennyes gócban, továbbá a v. cephalica humeri falán, apró gócban l-l elpusztult férget láttunk.