Dr. Kassai Tibor - Dr. Murai Éva szerk.: Parasitologia Hungarica 10. (Budapest, 1977)
A lárvális echinococcosis diagnózisa szempontjából a radiológiai vizsgálatok, ernyőképek, a májstintigraphia és a laboratóriumi eljárások jöhetnek szóba. A témával foglalkozó szerzők többsége nyomatékkal figyelmeztet arra, hogy a diagnosztikai punkcióktól tartózkodni kell (2, 4, 15). Anaphylaxiás shock, az elváltozás propagatiója, vérzés, légmell, gennyedések és más szövődmények komplikálhatják a punkciót. A sikeres csapolás nem segíti elő feltétlen a.biztos kórisme felállítását, másrészt a későbbi műtéti beavatkozás sikerét a szövődmények miatt veszélyezteti. A korábban kórjelzőnek tartott eosinophilia majdnem teljesen értéktelen, mert csak nagyon ritkán pozitív. PAPOLCZY és MIKE (12) 13 tüdőechinococcosis miatt műtött betegének az eosinophil indexe 1-4% között váltakozott, ennél magasabb értéket nem észleltek. SZŐTS és GULYÁS 31 operált beteg közül mindössze ötben talált 4% feletti eosinophil granulocyta-számot (1965. évi előadás). MARTON (11) ugyancsak tüdőechinococcosisszal mfrtött 16 betegénél egy eset kivételével nem talált eosinophiliát. Még olyan friss betegben sem észlelt eosinophil-szám emelkedést, akiben az előző évi ernyőképen - retrográd értékelés mellett - az echinococcosis elváltozás még nem látszott. A laboratóriumi kimutatásra immunológiai módszerek alkalmasak (1, 5, 6, 7, 8, 9, 14, 16, 17, 18). Ezek közül egyesek E. hydatidosus oldható antigénjeit alkalmazzák: komplementkötési reakció, cső-, ill. gélprecipitáció, immunelectrophoresis és az indirekt immunfluorescens technika. Más módszerek magukat a scolexeket mint alakos elemű antigéneket alkalmazzák, közülük legelterjedtebb a scolex precipitáció. A fertőzöttség kapcsán keletkezett specifikus antitestek kimutatására alkalmazott szerológiai módszerek értéke azok érzékenységén és specificitásán túlmenően elsősorban a felhasznált antigén minőségén múlik. Ismeretes, hogy a szerológiai próbákban általánosan alkalmazott tömlőfolyadék-antigén nem megfelelő. Ezért a komplementkötési próbához olyan kivonat-antigént igyekeztünk előállitani, amelynek egyrészt minimális a komplementellenes tulajdonsága, másrészt amely csak echinococcus-specifikus ellenanyagokkal kötődik. Antigenitás szempontjából ötféle antigén készítményünket hasonlítottuk össze. Legjobbnak az ultrahanggal kezelt scolex kivonat-antigén bizonyult (16). Eddigi 18 szeropozitív esetünkből 17 műtéttel, illetve röntgen vizsgálattal igazolt hydatidosis, egy esetben a klinikai tünetek valószínűsítik a betegség fennállását. Egyik szerológiailag negatív betegünket a tüdőröntgenlelete alapján műtötték. A cysta exstirpatio során azt találták, hogy a tömlő elhalt, benne krétaszerű massza helyezkedett el. Ismeretes, hogy az Echinococcus-fertőzöttek között előfordulnak ellenanyaghiányos állapotok, különösen inaktiv tömlők esetén. Azt az észlelésünket, hogy antigén alapanyagnak a scolex bizonyul a legjobbnak, igazolják azok az irodalomban ismert újabb megfigyelések, hogy a tömlőfolyadék-antigén számos téves pozitív reakcióért felelős, míg a scolex extraktumok bizonyítottan növelik az alkalmazott szerológiai reakció specificitását (7, 18). Irodalom 1. CASTAGNARI, L. - SORICE, F. (1971): L'immunoprecipitazione elettroforetica (crossedover electrophoresis) nella diagnosi deli' idatidosi umana. - Boll. Ist. Sieroter. Milanese., J50\_ 100-106. 2. DERRA, E. (1958): Handbuch der Thoraxchirurgie. Springer Verlag, Berlin-GöttingenHeidelberg. 3. DÉVÉ, A. cit. DERRA, E. 4. ESSELIER, A. F. - JEANNERET, P. (1956): Erkrankungen der Atmungsorgane. Springer Verlag, BerlinGöttingen-Heidelberg. 5. FISCHMAN, A. (1965): Reactivity of latex and complement fixation tests in hydatid disease. - J. Parasit., 51. 497-500. s;;
