Dr. Kassai Tibor - Dr. Murai Éva szerk.: Parasitologia Hungarica 10. (Budapest, 1977)
Parasit. Hung 10. 1977. Adatok a humán echinococcosis diagnosztikájáról és terápiájáról SZTOJKOVNÉ dr. MISLÓCZKY Margit Budapest Fővárosi Közegészségügyi-járványügyi Állomás, Budapest "Echinococcosis in humans: diagnostics and therapy." Sztojkovné Mislóczky, M. Parasit. Hung. Uh_ 37-39. 1977. ABSTRACT. A concise summary is given of the incidence, organ distribution and therapy of Echinococcus hydatidosus infestation in humans, as well as of the immunologic tests applied for its diagnosis. An antigen extracted from the scolices proved very reliable for the complement fixation test according to the author's,own experiences. Az Echinococcus granulosus lárvaformájának, az E. hydatidosusnak az ember is köztigazdája lehet. A fertőződés a kutyákkal való szoros kapcsolat következménye. Az E. granulosus petéknek az általánosan ismert emésztőrendszeri behatolása mellett kísérletesen sikerült kimutatni a légutakon át történő közvetlen fertőződést is (2). A zárt tömlők a szervezetben bárhol kialakulhatnak, leggyakoribbak azonban a májban és a tüdőben. DÉVÉ (3) vizsgálatai alapján a tömlők 75%-a a májban, 9, 7%-a a tüdőben és 16, 5%-a egyéb szervekben (agy, vese, izmok, csontok stb. ) fordul elő. A tüdőechinococcosis általában (éppúgy, mint a májechinococcosis) soliter megjelenésű, de ritkán előfordulhat multiplex alakban egyik tüdőfélben, vagy egyszerre mindkét tüdőfélben is. A cysták multiplex előfordulásának oka legtöbbször az, hogy infectionál egyszerre több oncosphaera kerül a tüdőbe. A multiplicitás azonban másodlagosan is létrejöhet azáltal, hogy az elsődleges tömlő megreped, és a belőle kikerülő, leszakadt scolexek lesznek ujabb tömlők fejlődésének forrásai. Az egyidejű máj- és tüdőhydatidosis nagyon ritka, és ilyenkor masszív primaer infekciót kell feltételeznünk (15). A betegség csak jóval a fertőzés után manifesztálódik a tömlő lassú fejlődése, illetve növekedése miatt. A fertőzöttség a tömlő elhelyezkedésétől függően tünetszegény vagy tünetmentes is lehet, s a fertőzöttség tényét gyakran csak a beteg szűrővizsgálata során áUapítják meg. Ha a tömlő elhal, csak legfeljebb mint boncolási mellékleletet találják meg. A lárvális echinococcosis gyakoriságáról szóló statisztikák humán vonatkozásban alig vehetők figyelembe. Az 1958-ban bevezetett bejelentési kötelezettség nem hozta meg a kívánt eredményt. Évente csak néhány a bejelentett esetek száma, ami nem felel meg a közvetlenül tudomásunkra jutó esetek számának sem. Némely külföldi országhoz képest hazánkban nem túl gyakori a betegség. A klinikai közlések kis száma is ezt támasztja alá. 1960 és 1974 között különböző szerzők 8 5 beteggel kapcsolatban írtak le eredményes cysta exstirpatiot (10, 11, 12, 13, 15). A konzervatív terápiás eljárásokat ma már nem alkalmazzák. Az 50es években ajánlott thymol-, továbbá az un. "biológiai kezelés" koncentrált tömlő-antigénnel nem hozta meg a kívánt eredményt. Jelenleg általánosan elfogadott álláspont, hogy egyedül a sebészi beavatkozás a megoldás, ma világszerte ez áll előtérben (2, 4, 15). Az egyes eljárások alkalmazását illetően hazai szerzők (11, 15) a radikalitás mellett hangsúlyozzák az ép parenchyma lehető megtartásának a fontosságát. Előadás a Magyar Parazitológusok Társasága ankétján Veszprémben, 1975. június 4-én.