Dr. Kassai Tibor - Dr. Murai Éva szerk.: Parasitologia Hungarica 10. (Budapest, 1977)

súlyos invázió) manifesztálódnak klinikai tünetekben. A lárvák tüdöpass zázsa már néhány 1000 lárva esetében olyan elváltozások okozója lehet (vérzések, beszúrődések, hurutos tüdőgyulladás, emphysema, esetleg allergiás jelenségek), amelyek klinikailag is jól felismerhetők és a fiatal gazdaállat elhullására vezetnek. A bélben nagy számban megtelepedett férgek anyagcseretermékeikkel és táplálékelvonással károsítják fiatal gazdáikat. Igen súlyos invázió esetén a férgek anyagcseretermékeinek toxikus hatása idegrendszeri tüneteket okozhat. Kifejlett kutyában a vándorló lárvák csak abban az esetben okoznak klinikai toxocarosist, ha valamilyen különösen exponált helyre kerültek. Toxocaralárvák okozta elváltozásokat észleltek 4 esetben a kutya szemében (42), s a jelek szerint ezek a lárvák eljutnak az eb agyvelejébe is. Jól ismertek a T. canis vándorló lárvái által okozott elváltozások az egér és patkány paratenikus gazdában. Súlyos invázió esetén (5000 lárva/egér) az állatok heveny traumás tüdőgyulladás következtében a 3-6. napon elhullanak (21), Ezeknek az állatoknak a mája szintén súlyos traumás gyulladás képét mutatja, 2500 lárvának az inváziója nem vezet az egerek elhullására, de a különféle szervekben már szabad szemmel is jól definiálható elváltozások vannak. A máj már a 2. napon megnagyobbodott, szélei tompák, metszéslapja nedvdús, a metszéslapról vett folyadékban sok sejtes detritus anyag van; ebben a vörösvértestek dominálnak. Szövettani metszetben a lárvák vándorlásának a nyomai jól láthatók. A járatokat kitöltő sejtes detritus-anyagban - az elváltozások korától függően - a szövettani képet sorrendben a vörösvértestek, a lymphocyták, a neutrofil majd az eosinofil granulocyták uralják (23). A két hétnél idősebb elváltozásokban már a histiocyták dominálnak (21, 23). A tüdőben az első, szabad szemmel is látható elváltozások pontszerű vérzések formájában a 2. napon jelennek meg. A vérzések terjedelme az 5-6, napon kulminál és mind a két tüdőlebenyre kiterjed. A súlyos vérzéstől a tüdő egyneműen sötétvörös. Ekkor az állatok nagyon elesettek, szaporán lélegzenek, nem táplálkoznak. Később a tüdő veszít a vörös színéből, idővel visszanyeri eredeti színét, de itt-ott pontszerű vérzéseket mindig találunk benne. Súiyos lárvális toxocarosis átvészelése után az egerekben vikariáló emphysema marad vissza (21, 23). Az agyvelőben az első elváltozások (pontszerű vérzések) a 4. napon jelennek meg. Ezek száma rohamosan növekszik, úgy, hogy a 10-12. napon már kiterjedt vérzések vannak az arteriolák mentén az agyburkok alatt, az agykamrákban. Az agyvelő állományában még erős invázió esetén is csak itt-ott vannak pontszerű vérzések. Súlyos invázió esetén mindig vannak lárvák az egerek szemében, ami az állatoknál látási zavarokat, majd megvakulást eredményez. Az állatok mozgása bizonytalan, hátsó végtagjaik esetenkint megbénulnak (21, 23, 4, 7, 36). Jellegüket tekintve hasonló elváltozásokat észleltek egyéb paratenikus gazdákban is, így a Papio anubis majomban (1), a házinyúlban (8), a borjúban (14), a sertésben (52, 62) és a kecskében (46). Érdekesek azok az adatok, amelyek arról tanúskodnak, hogy a patkányok "értelmi képessége" T. canis lárvákkal való invázió után csökken. Bizonyítást nyert, hogy a patkányok, miután megtanulták a tájékozódást egy labirintusban, T. canis lárvákkal történt invázió hatására irreverzibilisen elvesztik ezt a képességüket (11, 35). Figyelmet érdemelnek azok a megfigyelések, melyek szerint a T. canis lárvákkal való invázió potenciálja különféle kórokozók pathogen hatását. WOODRUFF összegezi a kérdés irodalmát (59). Eszerint egy felmérésben fertőző gyermekbénuláson átesett személyek 13,6%-ánál alapos gyanú állt fenn, hogy T. canis lárvákkal is fertőzöttek voltak, míg a kontrollként szereplő személyeknek csupán 2,1%-ánál merült fel a larvalis toxocarosis gyanúja. Összefüggést tapasztaltak a Japán encephalitis B-virus megbetegitő hatása és a Toxocaralárvainvázió között lóban és egy kísérlet során egérben. KHALIL és társai egy Kairóban végzett vizsgálatban azt tapasztalták, hogy 102 idült polyomyelitisben szenvedő 1-2 éves gyermek 5,8%-a reagált a bőrbe Vitt Toxocaraantigénre, míg az egészséges gyermekeknek csak az 1,4%-a (28), Egy másik kísérletben fehér-egerek elhullását okozta, ha szubletális Japán encephalitis vírusadaggal együtt T. canis lárvákkal is fertőzték az egereket (39),