Dr. Kassai Tibor - Dr. Murai Éva szerk.: Parasitologia Hungarica 10. (Budapest, 1977)

A továbbiakban a T. canis lárváknak az egér paratenikus gazdában való vándorlásának sajátosságait elsősorban HO igen alapos vizsgálatai alapján ismertetem (21). Az emésztőnedvek közreműködésével a petékből kiszabadult 2. stádiuma lárvák késedelem nélkül un. hepato-pulmonális vándorlásba kezdenek. A vándorlás ütemében a mezőny erős széthúzódása miatt látszólag nincsen törvényszerűség. Ha azonban azt vizsgáljuk, hogy az egyes szervekben a lárva-populáció milyen sorrendben éri el a legnagyobb sűrűséget, akkor a vándorlás ütemében mutatkozó törvényszerűség is mindjárt nyilvánvalóvá válik. 2500 lárvával történt invázió esetén a májban és a tüdőben a lárva-populáció egyedsűrűsége a 2., iU. 4. napon kulminál (730, ill. 1600 lárva 1 g szövetben). A tüdőben a lárváknak egy igen csekély hányada a légutak irányába veszi az útját és a garat, nyelőcső és gyomor közvetítésével másodszor is a vékonybélbe kerül, ahol újból hepato-pulmonális vándorlásba kezd. A lárvák túlnyomó többsége azonban a tüdőben a vv. pulmonales segítségével visszajut a szívbe és a nagyvérkör révén a szervezetben mindenhová elhurcoltatik. Ennek megfelelően a 8., de különösen a 12. napon igen magas egyedsűrűségű lárva-populáció van az agyvelőben (lásd az ábrát!) Körülbelül erre az időre esik a lárvaszám tetőzése a vesében, majd valamivel később (a 20. napon) az izomzatban is. Sajátságos a vándorló lárvák viselkedésében az, hogy a májban, a tüdőben és a vesében tetőzés után jelentősen csökken a lárvák száma, majd bizonyos határok között, de az előbbinél jóval alacsonyabb szinten ingadozik. Az agy velőben és az izomzatban viszont a tetőzés után valamelyest csökken ugyan, de a megfigyelés végéig magas szinten ingadozik. Nem tisztázott annak az oka, hogy miért kerül az agyvelőbe a lárva-populáció ilyen nagy hányada. Feltehetően ebben a hidrodinamikai törvények játszanak fontos szerepet. A lárva-populáció egyedsűrűsége állandó ingadozásának az oka abban keresendő, hogy a lárvák a paratenikus gazdában megszakítás nélkül vándorolnak és vándorlásuk során ismételten a vérerekbe jutnak, s ezáltal a lárvák az egyes szervek között is cserélődnek. A lárvák aktivitása csak hónapok múlva kezd lanyhulni, de m£g 1 év múlva is találhatók aktív lárvák; 25Ö0 lárvával történt invázió után pl. minden egérnek a szemeiben is volt legalább l-l lárv^ (22). A paratenikus gazda szöveteiben levő T. canis lárvák más paratenikus gazdák ismételt fertőzésére is alkalmasak. Ilyen módon kannibalizmus révén egy paratenikus gazda- (egér-) populációban a T. canis lárvái még a kutya (gazda) hiányában is huzamos ideig cirkulálhatnak (22). A paratenikus gazda-populációban a T. canis lárváinak terjedése a magzatok intrauterinalis fertőződésével és a tej útján is lehetséges. WEBSTER a gestatio 1., 2. és 3. hetében fertőzött egerek utódaiban egyaránt megtalálta a Toxocaralárvákat 457). Ezzel szemben OSHIMA (38) és HO (21) csak azoknak a nőstényeknek a megszületett utódaiban találtak T. canis lárvákat, amelyek inváziójára a gestatio 2. felében került sor. Alá kell azonban húzni, hogy még az igen erősen fertőzött nőstény egerek utódaiban is nagyon gyér volt a méhen belül szerzett lárva-populáció. Ezért feltehető, hogy a fertőződésnek ez a módja másodrendű szerepet játszik a T. canis lárvák terjedésében a paratenikus gazda-populációban (21). Valószínű, hogy ennél sokkal jelentősebb szerepet játszik e tekintetben a szopós egereknek anyjuk tejével való fertőződése. HO kísérletesen bizonyította, hogy a fertőzött anyáktól származó egérfiókák korával arányosan növekszik Toxocara-lárvákkal való fertőzöttségük is (21), E vizsgálatok arra is rávilágítottak, hogy a lárvák aránylag hamar eljutnak az anya tejmirigyébe, A kölykezés után két nappal történt fertőzés esetén további 2 nap múlva már a szopóskölykökben voltak a lárvák. A toxocarosis kórtani jelentősége A T. canis veszélyes helminthozoonosis okozója lehet; megtelepedése mind a gazdában, mind a paratenikus gazdákban súlyos elváltozások kialakulásával járhat. Kutyában a hepato-pulmonális vándorlást végző lárvák a májban és a tüdőben okoznak szabad szemmel is észrevehető elváltozásokat. Amájbeli elváltozások csak kivételes esetekben (igen líJ