Dr. Kassai Tibor - Dr. Murai Éva szerk.: Parasitologia Hungarica 10. (Budapest, 1977)
tokképződés, az idegen jelleg elrejtése a gazdáéhoz hasonló molekulák által stb.) mellett a túlélést legjobban a férgek fenotipikus adaptációja szolgálja. Molekuláris mimikri létrejöhet gazda-indukció által is. Eszerint a gazda képes a parazitát arra késztetni, hogy a gazdáéihoz hasonló antigéneket termeljen. A mechanizmus nem ismert, de valószínű, hogy a genom egy meghatározott részének a környezet - jelen esetben a gazda - által indukált szelektív kifejeződéséről van szó (16, 32, 44). Feltehető, hogy a parazita rendelkezik olyan génekkel, amelyek a gazdáéihoz hasonló antigének szintetizálásához szükséges információkat hordozzák; ezeket a géneket azonban csak a gazda jelenlétében érvényre jutó, feltehetőleg biokémiai ingerek aktiválják (12), Érdemes rámutatni, hogy a gazdától kapott stimulusok, illetve az ezek révén előhívott génkifejeződés (transzkripció) a gazdába jutott élősködő egyéb tulajdonságainak, így pl, a lárvák fertőzőképességéne*k az érvényesülésében is szerepet játszhat. Legalább is erre utal az az újabb kisérleti tapasztalat, mely szerint a transzkripciót bénító aktinomicin-D-vel in vitro kezelt 3, stádiumú Nippostrongy luslárvák elvesztették fertőzőképességüket (6), Mimikri gazda antigének inkorporációja által. A mimikrinek ebben a változatában az élősködő a gazda által szintetizált molekulákat köt a felületéhez, ezáltal saját anyagnak álcázza magát, s elkerüli a kilökődési reakciót. Ez a valószinü magyarázata annak a Schistosoma mansonival (továbbá tumor transzplantációval) kapcsolatban megfigyelt és "kísérő immunitás (concomitant immunity) néven leírt jelenségnek, amelynek a lényege, hogy az immúnis és az új fertőzéssel szemben hatékonyan védekező gazdákban a primer Schistos oma-populációtartósan fennmaradhat (42, 43). A parazita adaptációs képessége . Ahelyett, hogy a parazita passzív és egyértelműen kiszolgáltatott szereplője lenne a gazda immun áthangolódásával meginduló korlátozási, vagy kilökődési reakciónak, bizonyos körülmények között képes életfolyamatait, lokalizációját stb. némileg megváltoztatni a gazdához való fokozott alkalmazkodás irányába. Kimutatták, hogy az immúnis patkányok sok lárvával történő egyszeri vagy kevés lárvával való naponkénti újrafertőzéséből kifejlődő nippostrongylusok kilökődésre való hajlama csökkent, petetermelő képességük többé-kevésbé fennmaradt, immunizálóképességük mérséklődött (27, 28, 29, 36, 37). A fenotipikusan adaptált férgekben megváltozik a bél és a reprodukciós szervek sejtjeinek ultrastrukturája (30). Megváltozik a férgek acetilkolineszteráz termelésén belül az egyes izoenzimek mennyiségének az aránya (21), bár e változás jelentőségét egyelőre nem tudjuk pontosan értelmezni. Saját vizsgálataink eredményei szerint a fiatal korban fertőzött, immunológiailag' toleráns patkányokból izolált 40 napos nippostrongy lusok immunogenitása nagyon csekély, amiből az immunogén determinánsok termeléséhez vezető anyagcserefolyamatok adaptáció folytán való megváltoztatására lehet következtetni (49), Nem tisztázott, hogy az adaptáció példaként említett esetei hasonló mechanizmus alapján jönnek-e létre. Jelentőségük abban van, hogy felhívják a figyelmet a gazda és a parazita közötti antigén különbségek részleges és csupán egy adott populációra kiterjedő érvényű áthidalásának a lehetőségére. Gazdafajlagosság és immunmechanizmus A gazda-parazita fajlagosság egyike azoknak a jelenségeknek, amelyek lényegére vonatkozóan ma még nem tudunk kielégítő magyarázatot adni (48). Az .evolúciós folyamatban felismerhető a gazda és a parazita közötti "hisztokompatibilitási" különbségek csökkenése. Ennek megfelelően a jól adaptált rendszerekben csökken az immunreakció erőssége is. Ez a körülmény felhívja a figyelmet a gazdafajlagosság és az immunmechanizmus között levő kapcsolatra. Szöveti reakcióik hasonló jellege alapján úgy tűnik, hogy a nem specifikus gazda és a specifikus, de egy korábbi fertőzés folytán már immúnissá vált gazda hasonló eszközök felhasználásával védekezik a parazitával szemben. Erre a kapcsolatra utalnak azok az újabb kísérleti eredmények is, amelyek szerint immunszuppressziv beavatkozásokkal jelentősen fokozni lehet a gazdaállatoknak rájuk nézve nem specifikus parazita fajok iránti fogékonyságát. így pl.
