Dr. Kassai Tibor - Dr. Murai Éva szerk.: Parasitologia Hungarica 9. (Budapest, 1976)
b) Genetikai különbségek Szaporodás tekintetében mind a négy faj izolált. Csupán a T. spiralis és a T. nelsoni keresztezhető néha, a hibrid generáció azonban kisszámú és részben vagy teljesen steril. c) Ökológiai igényeik A T. spiralis obligát gazdái a sertés, a vaddisznó, a patkány és a macska. A T. nativa és a T. nelsoni obligát gazdái vadon élő ragadozó emlősök: a T. nativa-nál elsősor ban macska-félék és kutya-félék, a T. nelsoni-nál főleg macska-félék es hiéna-félék. A T. pseudospiralis obligát gazdái valószínűleg apró ragadozó emlősök és talán ragadozó madarak. A góc jellege: a T. spiralis a synanthrop viszonyokhoz alkalmazkodott, a többi faj a szabad természet biocönózisaiban él, synanthrop viszonyok között ritkán fordul elő. d) Synbiológiai sajátosságok Az egyes fajoknak a gazda és a parazita kölcsönösségi viszonyában megnyilvánuló különbségeire az emberi trichinella-fertőzések lefolyásából vonhatunk le következtetéseket. A T. spiralis okozta trichinellosisra rövid inkubációs idő, élénk klinikai manifesztáció jellemző a belső szervek enyhe inváziójával. A T. nativa-ra hosszú inkubáció, enyhe klinikai lefolyás és a belső szervek igen masszív inváziója jellemző. A T. nelsoni-nál alig észrevehető a klinikai kórkép, az emésztőtraktus klinikuma nélkül. T. pseudospiralis-fertőzést emberben még nem írtak le, e) Zoogeográfiai sajátosságok A T. spiralis Ausztrália kivételével mindenütt előfordul, ahol intenzív sertéstenyésztés folyik. A T. nativa "északi faj", Ázsiában valószínűleg ez az egyedüli faj, amely a 42° szélességi foktól északra előfordul. A T. nelsoni "déli faj", Afrika jellemző Trichinellája. Ázsiában nem fordul elő a 42°-tól északra, Kelet-Európában Ukrajnából, KözépEurópában Svájcból közölték előfordulását. A T. pseudospir alis elterjedését még nem ismerjük, egyelőre csak az Eszak-Kaukázusban találták meg. Az erdei trichinellosis terjesztői és hordozói Az erdei trichinellosist három faj, a T. nativa , a T. nelsoni és a T. pseudospiralis okozza. Ezek hordozói különféle vadon élő ragadozó emlősök (a T. pseudospiralis esetében valószínűleg madarak is). A Szovjetunióban 49 vadon élő állatfajból írtak le trichinellákat (BESSZONOV, 1972). A trichinellák pontos faji hovatartozását BRITOV (1971) genetikai módszerével azonban csupán néhány gazda-faj vonatkozásában állapították meg. A T. nativa-t a rókában, korzakban, hiúzban, macskában, kutyában és a sünben találták meg. A T. nelsoni gazdái a róka, valamint a sakál. A T. nativa eddig a következő területekről került elő: az Oroszországi Szovjet Szociális taKöztar s as ág északi része, Szibéria, Távol-Kelet, Kazahsztán és Tádzsikisztán. A T. nelsoni-t Tádzsikisztánban, Dél-Kazahsztánban, Dél-Ukrajnában és Svájcban irták le, de Afrikában is elterjedt (NELSON és FORRESTER, 1962; FORRESTER és mtsai, 1969; GRETILLAT, 1972; BRITOV, 1974; BOJEV, BRITOV és SZOKOLOVA, 1975; BOJEV, SAJKENOV és TEZIJEVA, 1975, ) A jelek szerint a T. nativa az északi földgömb természeti trichinellosisainak az okozója. Kazahsztánban például rendszerint ez a faj fordul elő, csupán a köztársaság legdélibb területén jegyezték fel a T. nelsoni előfordulását.
