Dr. Kassai Tibor - Dr. Murai Éva szerk.: Parasitologia Hungarica 8. (Budapest, 1975)

latok túlnyomó többségében arra utal, hogy az állomány fertőzöttsége elérte azt a szintet, amely kedvező' körülmények találkozása esetén igen súlyos reinváziók forrása lehet. Ezért az állatok kezelése a fenn vázolt módozatok valamelyikével ajánlatos már azért is, mert az amidostomosis során a gazda szervezete immunitásra nem tesz szert (PHUC és VARGA, 1973). A 4 hetesnél fiatalabb állatokat fokozott érzékenységük miatt Ditrifonnal nem tanácsos gyógykezelni. Ha a legeló'n állandó víztükör ' (halastóhoz csatlakozó lúdlegelő, folyóviz, vadvizek stb. ) fordul eló', fennáll a súlyosabb amidostomosis kialakulásának a veszélye. Ezért az ilyen legelőre járó lúdállományokat fokozott figyelemben kell részesíteni. Minden hullát gondosan meg kell vizsgálni és fel kell jegyezni az amidostomumos elváltozások számát és mértékét. Az így nyert adatok alapján következtetni lehet az amidostomosis terjedésének, alakulásának a tendenciájára. Két hetes kortól kezdve a ludak gondos vizsgálata különösen fontos. Ezek kezelése már akkor indikált, amikor a pilorus-körüli vagy a mirigyes és zúzó határán levő összefüggő elváltozások átmérője még csak 5-10 mm. Ilyen elváltozások kialakulására igen hamar, 1-2 héten belül sor kerülhet ott, ahol az egészen fiatal ludakat a növendék és kifejlett állatokkal együtt tartják és az előzetes devasztációról nem gondoskodtak. A devasztáció fent leírt módja csak a vegetációs évszakban vezet eredményre, mert alacsony hőmérsékleten az A. anseris invázióra alkalmas lárvái 2 hónapnál jóval hoszszabb ideig életben maradnak, adott esetben a legelőn át is telelhetnek (KOBULEJ, 1956). Ha a devasztációt azért végezzük, hogy utána a napos, ill. néhány hetes ludakat a kifejlett állatokkal összecsaphassuk, akkor a műveletet március derekán kell elkezdeni. Ennél korábban történő kezelés a lárvák esetleges túlélése miatt veszélyezteti az akció sikerét. Amennyiben a devasztációval azt akarjuk elérni, hogy a tavaszi lúdlegelő mentes legyen Amidostomum-lárváktól, a devasztációs műveletet legkésőbb szeptember 1-én el kell kezdeni. A művelet folyamán és utána természetesen, az állományhoz csak biztosan Amidostomum-mentes idegen állatokat szabad hozzácsapni. Napos és néhány hetes ludak amidostomosisának megszűntetésére a Mebenvet ajánlható, mert a másik két szer - de különösen a Ditrifon - iránt az ilyen állatok fokozottan érzékenyek. összefoglalás Az amidostomosis hazai lúdállományaink gyakori helmintózisa, ennek ellenére ritkán jelentkezik súlyos, elhullásoktól kísért endémiák formájában, ezért az eUene való terápiás beavatkozást mindig körültekintő mérlegelésnek kell megelőznie. A tömésre szánt ludak kezelését nem szabad elmulasztani, mert ez a hizlalás eredményességét veszélyezteti. A legelőre járó ludak amidostomosisa esetén az egyéb okból elhuUott állatok zúzógyomrában észlelt elváltozások és a tartási viszonyok alapján kell eldönteni a gyógykezelés szükségességét. Hazánkban három szer vehető igénybe az amidostomosis terápiájára: a Ditrifon, a Biverm és a Mebenvet, A Ditrifon mind olcsóságával, mind alkalmazásának egyszerűségével messze felülmúlja a másik két anthelmintikumot. A Ditrifon iránt érzékeny 4 hetesnél fiatalabb ludakat célszerűbb Mebenvettel gyógykezelni. Irodalom CVETAJEVA, N.P. - VASZILYEV, A.A. (1963): Izucsenyije vossztanovityelynich processzov V organyizme guszjej poszlye izlyecsenyija ich ot amidosztomoza. - Trudi VIGISz, 10. 142-168.