Dr. Kassai Tibor - Dr. Murai Éva szerk.: Parasitologia Hungarica 8. (Budapest, 1975)

latok túlnyomó többségében arra utal, hogy az állomány fertőzöttsége elérte azt a szin­tet, amely kedvező' körülmények találkozása esetén igen súlyos reinváziók forrása lehet. Ezért az állatok kezelése a fenn vázolt módozatok valamelyikével ajánlatos már azért is, mert az amidostomosis során a gazda szervezete immunitásra nem tesz szert (PHUC és VARGA, 1973). A 4 hetesnél fiatalabb állatokat fokozott érzékenységük miatt Ditrifonnal nem tanácsos gyógykezelni. Ha a legeló'n állandó víztükör ' (halastóhoz csatlakozó lúdlegelő, folyóviz, vadvizek stb. ) fordul eló', fennáll a súlyosabb amidostomosis kialakulásának a veszélye. Ezért az ilyen legelőre járó lúdállományokat fokozott figyelemben kell részesíteni. Minden hullát gondo­san meg kell vizsgálni és fel kell jegyezni az amidostomumos elváltozások számát és mértékét. Az így nyert adatok alapján következtetni lehet az amidostomosis terjedésének, alakulásának a tendenciájára. Két hetes kortól kezdve a ludak gondos vizsgálata különö­sen fontos. Ezek kezelése már akkor indikált, amikor a pilorus-körüli vagy a mirigyes és zúzó határán levő összefüggő elváltozások átmérője még csak 5-10 mm. Ilyen elvál­tozások kialakulására igen hamar, 1-2 héten belül sor kerülhet ott, ahol az egészen fia­tal ludakat a növendék és kifejlett állatokkal együtt tartják és az előzetes devasztációról nem gondoskodtak. A devasztáció fent leírt módja csak a vegetációs évszakban vezet eredményre, mert alacsony hőmérsékleten az A. anseris invázióra alkalmas lárvái 2 hónapnál jóval hosz­szabb ideig életben maradnak, adott esetben a legelőn át is telelhetnek (KOBULEJ, 1956). Ha a devasztációt azért végezzük, hogy utána a napos, ill. néhány hetes ludakat a kifej­lett állatokkal összecsaphassuk, akkor a műveletet március derekán kell elkezdeni. En­nél korábban történő kezelés a lárvák esetleges túlélése miatt veszélyezteti az akció si­kerét. Amennyiben a devasztációval azt akarjuk elérni, hogy a tavaszi lúdlegelő mentes legyen Amidostomum-lárváktól, a devasztációs műveletet legkésőbb szeptember 1-én el kell kezdeni. A művelet folyamán és utána természetesen, az állományhoz csak biztosan Amidostomum-mentes idegen állatokat szabad hozzácsapni. Napos és néhány hetes ludak amidostomosisának megszűntetésére a Mebenvet ajánlha­tó, mert a másik két szer - de különösen a Ditrifon - iránt az ilyen állatok fokozottan érzékenyek. összefoglalás Az amidostomosis hazai lúdállományaink gyakori helmintózisa, ennek ellenére ritkán jelentkezik súlyos, elhullásoktól kísért endémiák formájában, ezért az eUene való terá­piás beavatkozást mindig körültekintő mérlegelésnek kell megelőznie. A tömésre szánt ludak kezelését nem szabad elmulasztani, mert ez a hizlalás ered­ményességét veszélyezteti. A legelőre járó ludak amidostomosisa esetén az egyéb okból elhuUott állatok zúzógyomrában észlelt elváltozások és a tartási viszonyok alapján kell eldönteni a gyógykezelés szükségességét. Hazánkban három szer vehető igénybe az amidostomosis terápiájára: a Ditrifon, a Bi­verm és a Mebenvet, A Ditrifon mind olcsóságával, mind alkalmazásának egyszerűségé­vel messze felülmúlja a másik két anthelmintikumot. A Ditrifon iránt érzékeny 4 hetes­nél fiatalabb ludakat célszerűbb Mebenvettel gyógykezelni. Irodalom CVETAJEVA, N.P. - VASZILYEV, A.A. (1963): Izucsenyije vossztanovityelynich pro­cesszov V organyizme guszjej poszlye izlyecsenyija ich ot amidosztomoza. - Tru­di VIGISz, 10. 142-168.

Next

/
Thumbnails
Contents