Dr. Kassai Tibor - Dr. Murai Éva szerk.: Parasitologia Hungarica 8. (Budapest, 1975)

Az amidostomosis terápiája Dr. KOBULEJ Tibor Állatorvostudományi Egyetem Általános Állattani és Parazitológiai Tanszéke, Budapest "Therapy of amidostomosis" - Kobulej, T. - Parasit. Hung. 8. 19-23. 1975. ABSTRACT. Although amidostomosis is a frequent helminthosis in goose flocks in Hungary, severe outbreaks are rare. Geese intended for cramming should be treated without exception. In flocks turned out on pasture, therapeutic programme should be established on the basis of gizzard examinations on geese died due to any condition and considering the actual management system. In Hungary three preparations have been available for amidostomosis therapy, metriphonate (Ditrifon), tetramisole (Biverm) and mebendazole (Mebenvet); out of them Ditrifon proved to be the preparation of choice, in respect of easy application and low price. Mebenvet is recommended for the treatment of geese younger than 4 weeks, because Ditrifon may be toxic for them. Az Amidostomum anseris (Zeder 1800) hazánk lúdjainak gyakori parazitája. Súlyos klinikai tünetekben is megnyilvánuló helmintózist ennek ellenére ritkán, a fejló'dését elősegitó' tényezők kedvezó' találkozása esetén szokott okozni. Ezért csak kivételes esetekben vetó'dik fel az amidostomosis elleni tömeges terápiás beavatkozásoknak a szükségessége . Terápiájával mégis kell foglalkoznunk, mert az amidostomosis komoly akadálya lehet egyik fontos exportcikkünk, a lúdmáj termelésének. Az amidostomumok okozta akár egészen enyhe elváltozások a zúzó gyomorban veszélyeztetik a tömés eredményességét, mert sérült bélésű zúzó nem bírja a töméssel járó fokozott megterhelést. Amidostomosisban megvizsgált gyógyszerek Az amidostomosis terápiájára utaló első' irodalmi feljegyzés SCHMID (1930) tollából származik, aki a ludak gyomorférgességét széntetrakloriddal gyógyította. E megállapítás után a széntetraklorid - toxicitása ellenére - évtizedeken keresztül az amidostomosis kizárólagos gyógyszereként szerepelt a parazitológiai kézi- és tankönyvekben, mert az időközben felfedezett és különféle nematoda-csoportok ellen erélyes hatást kifejtő nematocid szerek közül egyik sem bizonyult hatékonynak amidostomosisban, A fenotiazin hatástalanságára amidostomosisban LABATUT és társai (1958), valamint KATKOV (1964) hívták fel a figyelmet; kísérleteikben a 0,8 g/kg dosis peteürítés alapján gyakorlatilag hatástalannak bizonyult, SZELIVANOVA-JARCEVA (1955) ugyan azt tapasztalta, hogy a két hónapon át másnaponkint adott 50-300 g/kg fenotiazin a mesterségesen fertőzött napos libák peteürítését a minimálisra (2 pete a kontrollok 74 petéjével szemben látóterenkint) csökkenti, a védekezési módszer nem vált a széles gyakorlat vívmányává. Utóbb a fenotiazin hatékonyságát EN1GK és DEY HÁZRA (1967) is megvizsgálták és boncolás alapján megállapították, hogy 1200 mg/kg egyszeri adagja csak 44,5%kal csökkenti a kifejlett féregpopuláció egyedeinek a számát. A két kísérlet adatai csak látszólag ellentmondásosak. Ismert tény, hogy a fenotiazin tört adagban a nőstény férgek petetermelését gátolja, A SZELIVANOVA-JARCEVA kísérletében alkalmazott tört adag a nőstények petetermelésének a gátlására volt elég, így a peték jelentős csökkenése a bélsárban nem féregpusztulás eredménye. TOLMACSEV (1963) a nátrium-fluoro-szilikátot alkalmazta amidostomosisban. A szert lisztes bolusban 60 mg/kg dosisban adta be jó eredménnyel, A nátrium-fluoro-szilikát erélyes hatását nem tudták igazolni SWIETLIKOWSKI és társai (1968), Nem váltották be a reményeket az amidostomosis terápiájában a különféle piperazin-