Dr. Kassai Tibor - Dr. Murai Éva szerk.: Parasitologia Hungarica 8. (Budapest, 1975)
In memóriám BABOS Sándor Megrendülve vettük tudomásul, hogy BABOS Sándor dr. , az állatorvosi parazitológia jeles művelője, az MTA Állategészségügyi Kutató Intézetének nyugdíjas kutatója, volt tudományos főmunkatársa, életének 55. évében, 1974. december 24-én elhunyt. 1919. május 24-én született Budapesten. Az Állatorvostudományi Főiskolára 1947-ben iratkozott be, és 1951-ben szerzett állatorvosdoktori oklevelet. Már főiskolai hallgató korában eljegyezte magát az állatorvosi parazitológiával, amelyet egész életén át őszinte elkötelezettséggel és hivatásszeretettel művelt. Diákévei alatt KOTLÁN professzor irányításával az Allatorvostudományi Főiskola Parazitológiai Tanszékén dolgozott, majd oklevelének megszerzése után, 1952 elején az MTA Állategészségügyi Kutató Intézetének a munkatársa lett, ahol megszakítás nélkül dolgozott, és egészségének megromlása után innen vonult nyugalomba, mint tudományos főmunkatárs. Erejétől tellően nyugdíjasként is folytatta parazitológiai vizsgálatait, mint az Intézet tudományos szakértője. Egyik alapító tagja volt a Magyar Parazitológusok Társaságának, és éveken át tagja volt a Társaság elnökségének is. Egyike volt a parazitológusok ma már alig fellelhető típusának, akik tudományos munkássága felölelte a parazitológia úgyszólván egész területét. Eredményei mégis elsősorban a helmintológia és az acaroentomológia területén születtek. Munkásságának eredményeit csaknem kivétel nélkül önálló kutatáson alapuló közel 40 tudományos közleménye és tanulmánya őrzi. Hazai és külföldi rendezvényeken tartott előadásaival nagyban hozzájárult a hazai parazitológiai kutatás eredményeinek ismertetéséhez és nemzetközi hírnevének öregbítéséhez. Nevéhez számos alapvetően új megállapítás fűződik, amelyek értékét emeli, hogy a tudományos megismerésen túl alapot szolgáltattak néhány fontos parazitózis elleni hatékony védekezési eljárás kidolgozásához. 1961-ben védte meg "A magyarországi leporidák tüdőférgességéről" c. kandidátusi ért'ezését. Több, mint 10 éven keresztül tanulmányozta a Közép-Európában előforduló kullancs-fajokat, és ez alatt az acaroentomológia egyik nemzetközileg ismert szaktekintélyévé vált. E munkásságának betetőzése volt a "Közép-Európa kullancsfaunája" című monográfiája, amely az Akadémia Kiadó gondozásában 1964-ben jelent meg német nyelven és világviszonylatban is méltán feltűnést keltett. Ezt a munkáját a Magyar Tudományos Akadémia 1965-ben nívódíjjal jutalmazta. Dr. BABOS Sándor nem zárkózott a kutató-laboratórium falai közé. Távol állt tőle a tudomány öncélú művelése. Meggyőződéssel vallotta, hogy a tudományos munka a céltudatos társadalmi tevékenységnek egyik formája, amely nem fejeződik be a valóság törvényszerűségeinek feltárásával, hanem továbbfolytatódik a tudomány eredményeinek gyakorlati alkalmazásáig. Közvetlen egyénisége, vidám életfelfogása miatt, amely a nehéz órákban sem változott, sokan értetlenül fogadták nyugdíjbavonulásának hírét. Halála azonban a legmakacsabb kételkedőket is meggyőzte arról, hogy BABOS Sándor csak a titkolt súlyos betegség kényszerítő hatására vált meg intézetétől. Akik ismerték őt, emlékét mint tudósét és emberét egyaránt kegyelettel fogják őrizni. Dr. MOLNÁR Kálmán