Dr. Kassai Tibor - Dr. Murai Éva szerk.: Parasitologia Hungarica 8. (Budapest, 1975)

In memóriám PELLÉRDY László 1974. szeptember 6-án elhunyt PELLÉRDY László dr. Augusztus utolsó hetében a magyar küldöttség tagjaként még ott volt Münchenben, a III, Parazitológiai Világkongreszszuson, ahol az a megtiszteltetés érte, hogy a kongresszus tiszteleti tagjainak egyike volt. PELLÉRDY László 1907-ben született Budapesten. Állatorvosi diplomájának 1929-ben történt megszerzése után a KOTLÁN Sándor által vezetett Parazitológiai Laboratóriumba került (ebből fejlődött később az Altalános Állattani és Parazitológiai Tanszék). Ettől fogva egy életre eljegyezte magát a parazitológiával. Ekkor kerültek az élősködők közül a coccidiumok (és a coccidiosisok) tudományos érdeklődésének homlokterébe. Tanársegédként 1937-ben anyagi okok miatt megválik egyetemi munkakörétó'l, és ezután állami állatorvosként tevékenykedik. Az 1949-es esztendő' életpályájának másik sorsdöntő' állomása: ekkor lesz újra - és most már végérvényesen - "intézeti" parazitológus. Ebben az évben kerül ugyanis az Országos Állategészségügyi Intézetbe, 1951-ben pedig a Magyar Tudományos Akadémia kevéssel korábban megalakult Állategészségügyi Kutató Intézetébe. Ez utóbbi munkahelyen kereken 22 esztendó't töltött el, ahol a parazitológiai osztály vezetője, majd emellett helyettes igazgató és az 1973-ban történt nyugdíjazása előtti 6 évben mint tudományos főmunkatárs tevékenykedett. 1973-tól haláláig újra az Egyetem Parazitológiai Tanszékén bár nyugdíjasként - korát meghazudtoló fiatalos lendülettel dolgozott. Kereken 33 esztendő a parazitológiai tudomány szolgálatában; ez formálta PELLÉRDY László igazi énjét, ez adta meg életének igazi tartalmát. Majdnem 150 publikációjának nagy része a coccidumokkal foglalkozik, bár otthonosan mozgott az egyre terebélyesedő parazitológia más témaköreiben is. 1952-ben a Tudományos Minősítő Bizottság az addigi eredményeinek elismeréseként az állatorvostudományok kandidátusa fokozatot .adományozta neki. Mintegy 10 éves kísérleti munkával elkészített "Emlősállatok coccidiumai és coccidiosisai" c. disszertációjával 1961-ben elnyerte az állatorvostudományok doktora fokozatot. Öt könyve is a coccidiumokkal foglalkozik, két könyvfejezetet a baromfi parazitás betegségeiről a "Baromfiegészségtan" c. könyv számára írt. Tudományos pályájának csúcsát, lényegében életművét a két kiadásban megjelent, angol nyelvű "Coccidia and Coccidiosis" c. monográfiája jelentette: az első kiadás 50 ív terjedelemben az Akadémiai Kiadó gondozásában, 1965-ben jelent meg, a második 80 ív terjedelemben az Akadémiai Kiadó és a P. Parey Verlag (NSZK) közös kiadásában, 1974-ben. Tudományos tevékenységére felfigyelnek külföldön is; nemzetközi konferenciákon, külföldi kongresszusokon gyakori meghívott előadó, vagy szekcióelnök; különféle társaságok, így a "Society of Protozoologists" (USA), a "Deutsche Gesellschaft für Parasitologic" (NSZK) választott, a "The Academy of Zoology" (Agra, India) meghívott tagja, a "Folia Parasitologica" (Csehszlovákia) folyóirat szerkesztő bizottságának tagja. Rövidebb-hoszszabb időt töltött mint vendégelőadó ill. meghívott vendégprofesszor Kubában, a havannai egyetemen és a Kubai Tudományos Akadémia Biológiai Intézetében, ill, az NSZK-ban, a Bonni Egyetem Zoológiai Intézetében. A coccidiumok terén szaktekintélyként ismerték mindenütt a világon. Itthon is elismert szaktekintély volt; a különféle tudományos ülések, állatorvosi napok, továbbképző tanfolyamok gyakori előadója, a Magyar Parazitológusok Társasága elnökségének kezdettől fogva tagja, és a Társaság rendezvényeinek aktív résztvevője volt. A parazitológiai kutatás korszerűbbé és eredményesebbé tétele érdekében mindenkor nagy ambícióval támogatta egy önálló parazitológiai kutatóintézet megteremtésére tett javaslatokat. Utolsó éveiben szakmaszeretetéből arra is tellett, hogy "új" protozoonnal, a Toxoplasmával kezdjen kísérletezni.