Dr. Kassai Tibor - Dr. Murai Éva szerk.: Parasitologia Hungarica 7. (Budapest, 1974)

növényvédő állomásokon fitoparazitológiai kérdésekkel foglalkozó kutatási kapacitás keretei azonban az utolsó 10 esztendőben alig bővültek. Az elmondottakat összevetve megállapíthatjuk,hogy a parazitológiai tevékenység bázisa az elmúlt évtizedben legfeljebb csak a KÖJÁLok és a megyei állategészségügyi állomások vonalán bővült. Figyelembe véve egyes állategészségügyi kutatóhelyek parazitológiai tevékenységének időközben bekövetkezett megszűnését, vizsgálódásunk eredményét abban lehet összefoglalni, hogy a hazai parazitológiai tudomány és gyakorlat lényegében véve ma is a 10 évvel ezelőttinek megfelelő bázisra támaszkodhat. A kapacitás jelentékeny bővülésével, úgy hiszem, a következő években sem számolhatunk. Bár a jövőben is folytatni kívánjuk erőfeszítéseinket a parazitológiai tevékenység hazai bázisának erősítésére, a következő időszakban a magyar parazitológia fejlesztését lényegében véve az adott kapacitás és szervezeti széttagoltság feltételei között kell megvalósítanunk. Felmerül a kérdés: vannak-e, s ha igen, hol vannak a magyar parazitológiának feltárni való tartalékai? Ugy vélem, hogy jelentős tartalékokat lehetne feltárni kutatási tematikánk korszerűsítése, az együttműködésben rejlő lehetőségek kihasználása és szakmai propagandánk megjavítása által. Hogyan állunk a parazitológiai kutatásaink tematikájával? A parazitológiai kutatás végső célja - KOTLÁN professzor szavaival -: "eredményeivel gátat vetni a parazitizmus terjedésének, s ezáltal az emberiség állandóan emelkedő kultúrigényével kapcsolatosan csökkenteni azokat a veszélyeket, amelyek az ember és az általa igényelt állatállományok egészségét és produktivitását fenyegetik" (l). Ez a meghatározás klasszikus pontossággal emeli ki a lényeget, a távlati célt. A mindennapos gyakorlatban azonban a kutatónak közvetlen,konkrét kutatási célt kell választania. A magyar parazitologusok körében a múltban is megvolt, most is 32