Dr. Kassai Tibor - Dr. Murai Éva szerk.: Parasitologia Hungarica 7. (Budapest, 1974)

Irodalmi áttekintés NICHOLS (1956) éa ASHTON (i960) az emberi szem-toxocaroaia gyakoriságát vizsgálták az USA-ban, ill. Angliában. E vizsgálatok feltűnő eredményei irányították a szakkörök figyelmét a T. canis lárváinak viselkedésére a paratenikus gazdában. A megállapítások szerint a szembeli elváltozások az esetek túlnyomó többségében a retinát érintik és pseudoglioma, ill. granuloma képében mutatkoznak. T. canis okozta elváltozásokra utal, ha a növedék sejtes elemei között aok eosinophil granulocyta és idegent est-óriássejt is van, a lárvák körül pedig "fibrinoid necrosis" tapasztalható. A kutya szemében RUBIN és SAUNDERS (1965) észlelt hasonló granulomákat. BURREN (1958) végigkíséri a T. canis lárváit a paratenikus gazda (egér) szervezetében történő vándorlásukon, leírásában azonban csupán annak a megállapítására szorítkozik, hogy a lárvák körül nincsen reaktív sejtes beszűrődés. Ahol említést tesz a lárvák által okozott roncsolás eredményezte sejtes beszűrődésekről, adós marad azok sejtjeinek az elemzésével. MOORE (1962) egy 22 hónapos gyermek agyvelejének post mortem vizsgálatáról számol be, amelyben 2. stádiumú T. canis-lárvák és az általuk előidézett elváltozások voltak ("lead encephalopathy"). ZENDULKA (1967) részletes leírást ad különböző tartamú T .canisés Ascaris suuminvázió eredményeként létrejött elváltozásokról a sertés májában. A két fonálféreg-faj lárvái által okozott elváltozások nem különíthetők el egymástól. A lárvák már a fertőzés 2. napján a máj sinusoidjaiban vannak; a környező szövetekben jelenlétükre semmilyen reakció nem utal. A lobulusokon keresztül történő vándorlásukkal roncsolást idéznek elő s ennek útját sejtes extravasatum megjelenése kíséri. Az extravasatum sejtjei főként neutrophil granulocytákból állnak. A 3. napon már kifejezett a perilobuláris kötőszövet ödémás beszűrődése is. Ekkor már a fibroblastok és az endothel sejtek proliferációja is szembetűnik. A megrekedt lárvákat ez időben már poly-