Dr. Kassai Tibor - Dr. Murai Éva szerk.: Parasitologia Hungarica 7. (Budapest, 1974)

vándorlásuknak hepatc—púimon

alis szakaszát, eltűnnek (ill. be— tokozódnak és elpusztulnak)a májból és a tüdőből (SPRENT, 1952; ISCHII, 1959b; LAMINA, 1964; SINHA, 1956). Megfigyeléseink nem támasztják alá e szerzők megállapításait, mert kísérleteinkben a megfigyelés egész tartama alatt mindig találtunk lárvákat mind a májban, mind a tüdőben. Itt nyilvánvalóan arról van szó, hogy a hepato-pulmonalis vándorlás természetes velejárójaként a májból, majd a tüdőből a lárvák eltűnnek ugyan, de a nagyvérkör közvetítésével a tápláló erek révén másodszor is eljutnak ezekbe a szervekbe. Az így idekerült lárvapopuláció egyedsűrűsége, természetesen, nem lesz olyan nagy, mint a hepato-pulmonalis vándorlás velejárójaként idejutott populációé. E populáció lárvái már tartósan itt maradnak és LAMINA (1964) állításával ellentétben nem tokozódnak be, ill. nem pusztulnak el. Talán ezzel magyarázható OSHIMA (1961) és LAMINA (1964) megfigyelése, miszerint a tüdőnek lárvákkal való benépesítésében két jól elkülöníthető szakasz van. Vizsgálatainkban, mint már említettük, a vándorlás görbéjének alakulása alapján a két forrásból származó lárvákat sem a májban, sem a tüdőben nem tudtuk elkülöníteni . összefoglalás A T. canis lárvái az egérben az Ascaridata alrendbe tartozó fajokra jellemző vándorlást folytatnak. E vándorlásnak az útja a bélfal, a máj, a szív, a tüdő, majd a nagyvérkör közvetítésével a különféle szervekbe,

ill. szövetekbe irányul. A lárvák elenyésző hányada a tüdőből a légutak közvetítésével másodszor is a vékonybélbe jut, ahonnan a már említett módon ismét hepato-pulmonalis vándorlásnak indul. A vándorlás hepato-pulmonalis szakaszát követően a T. canislárvák egy része a nagyvérkör révén másodszor is a májba és tüdőbe kerülhet, és itt tartósan megtelepedhet. A másodlagos lárvapopuláció egyedsűrűsége ezekben a szervekben, természetesen, nem olyan nagy, mint a hepato-pulmonalis vándorlás velejárójaként idejutott elsődleges populációé.