Dr. Kassai Tibor - Dr. Murai Éva szerk.: Parasitologia Hungarica 7. (Budapest, 1974)

gyomor érintésével másodszor a vékonybélbe jut. Ezeknek a lárváknak a száma azonban elenyészően csekély (0,97 %). A táblázatban szereplő értékek a lárvák abszolút számának egerenkénti átlagát jelentik. Megbeszélés Az 1. és a 2. táblázatban szereplő adatok alapján felvázolható a T. canis lárváinak vándorlása az egérben, mint paratenikus gazdában. A vékonybálben a peteburokba zárt lárvák kiszabadulnak. A folyamat hamar lezajlik és a lárvák mindjárt a bél falába furakodnak (LAMINA, 1964; BURREN, 1968). A bél falában felkeresik a portális rendszer vénáit s ezek segítségével a májba vitetnek. A fertőzéstől számított 48 óra múlva a lárvák túlnyomó többsége a májban tartózkodik. A májból a vérkeringés útján a lárvák a szívbe, majd a tüdőbe hurcoltatnak. A szívbe jutott lárvák egy része a koronáriák közvetítésével a szívizomba kerül és itt marad. Erre látszik utalni ama tény, amely szerint a 4. napon mintegy megtízszereződik a szívizomban található lárvák száma a fertőzés 2. napján tapasztaltakhoz képest. A tüdőben a fertőzés 4. napján tetőzik a lárvák száma. Innen a lárvák túlnyomó része a nagyvérkörbe jutván elkerül a szervezet minden részébe, egy másik, elenyészően kis része pedig a légutak, a garat, a nyelőcső, majd a gyomor közvetítésével másodszor a vékonybélbe jut . OSHIMÁnak (1961a) azt a megállapítását, hogy a lárvák a tüdőt két fázisban, a 2-5., majd az 5-8. napon árasztják el, megfigyeléseink nem támasztják alá. Egyrészt kísérleteink során nem tapasztaltuk a tüdőnek lárvákkal való benépesülésében ezt a két kiemelkedő szakaszt, másrészt a lárváknak olyan elenyésző hányada jut másodszor a vékonybélbe, hogy ez nem okozhat regisztrálható változást a tüdő lárvákkal való elárasztásának a görbéjén (2. táblázat). LAMINA (1964) is említi ugyan a lárváknak a 13-14. napon a vékonybél falában való újbóli megjelenését, de a tüdőnek lárvákkal való két-szakaszos benépesüléséről munkájában nincsen szó.