Dr. Kassai Tibor - Dr. Murai Éva szerk.: Parasitologia Hungarica 7. (Budapest, 1974)

szettudományi Múzeum jelenlegi főigazgatójának, dr. KASZAB Zoltán akedémikusnak változatlan érdeklődése éB támogatása mellett eddig hat kötetben, összesen 1715 oldalon jelent meg és betölti azt a szerepet, amiről fent szóltam. Ez a folyóirat sok jóakarattal született és fenntartásához a nem könnyen biztosítható szerény anyagi bázis mellett különösen szükség van elsősorban a lap szerkesztőinek hivatástudatára és áldozatkészségére. Ezért az önzetlen munkáért a Társaság elnöksége és mindnyájan, akik a lapba írunk és azt olvassuk, dr.KASSAI Tibornak, az ő hároméves távollétében dr. HOLLÓ Ferencnek és külön is kiemelve KOVÁCSNÉ, dr. MURAI Évának tartozunk nagyon sok köszönettel és hálával. Tudjuk, hogy az, amit publikációs lehetőség tekintetében eddig teremtettünk, nem az, amire törekedtünk: egy anyagilag jobban megalapozott, tipográfiailag is többre alkalmas, elevenebb, évente legalább két füzetben megjelenő folyóiratra,amely külföldi abstractokat is tartalmaz.Ez az ambíció nem jelent hálátlanságot jelenlegi partnereink felé, csupán még egy álmot jelent az önálló Parazitológiai Kutatóintézet óhajtása mellé. Nyugodtan lehet élnünk a klasszikus szólás-mondással: Ultra posse nemo obligatur, erején felül senki sem kötelezhető. Éppen hiányérzéseinkből keletkezett a Parasitologia Hungaricánál elevenebb kiadvány, a Társaság elnökségének Tájékoztatója, amit ugyancsak tiszta lelkesedésből elnökségünk tagja, dr. PEL— LERDY László szerkeszt, hálás köszönetünk mellett immár harmadik éve. A Tájékoztató nem meghatározott időközökben, hanem tudományunk hazai és külföldi eseménydússágához mérten, évente több ízben jelenik meg és szolgálja a friss szakmai tájékoztatás és összetartozás mindig szükséges nemes. céljait. Mindkét kiadványt a Társaság tagjai a tagdíj fejében kapják. ad. 4. Végül röviden lássuk, mit tettünk a magyar parazitologusok nemzetközi kapcsolatainak előmozdítása érdekében. Itt elöljáróban annyit kell megemlíteni, hogy minden fejlődni akaró kutató és intézmény is előbb-utóbb maga is keresi a külföldi kapcsolatokat. Ezeknek azonban mindig más a státusa, mint egy tudományos egyesületé, mely valamely országnak a respektív tudo-