Dr. Kassai Tibor - Dr. Murai Éva szerk.: Parasitologia Hungarica 6. (Budapest, 1973)

egyetlen esetben fordult elő ezen a területen, de több olyan társulás is akadt, melyeket határainkon belül már másutt is megállapíthattam (3«, 4« táblázat). A társulások feltételezhető okaira vonatkozólag korábban már megkíséreltem magyarázatot keresni (SZABO, 1969); az itt vizsgált, viszonylag csekély anyag álapján mindössze annyi állapítható meg, hogy e társulások némelyike már másutt is előfordult, leggyakrabban az 5- számú, amely most már négy lelőhelyről, három gazdaállatfajról kilenc alkalommal vált ismertté. II. A Velencei-tó nyugati partszegélye Mindkét velencei gyűjtőhelyünk közvetlenül a partszegélyen volt. A rezervátum területén egyetlen gyűjtésünket az Országos Természetvédelmi Hivatal kutatóháza környékén végeztük a Dinynyés-Pákozd közötti műút és a vízpart közötti területen, néhány csapdánk csak pár napra volt kihelyezve a műúton túl a Császárpatak mindkét partján. A tó nyugati partja itt láprét, mely a vízhez közeledve sásos-nádasban folytatódik. Jellegzetes növénye a tó más részein nem található széleslevelű gyékény (Typha latifolia L.). - Négy további tóparti gyűjtésünket a CHERNÉL István madárvárta közvetlen környékén végeztük."

1

" E terület talaja harmad-negyedosztályú nedves szikes, amelyet legtöbb helyen sűrű nád borít. Gyűjtőterületünk 15-20 évvel korábban még gyérnövényzetű szikes volt és a nád ezen a helyen csak azóta terjeszkedett; ma már a kutatóház körüli bekerített részt is nagyrészt ellepte. Az említett gyűjtőhelyeken 150-200 elevenfogó csapdával gyűjtöttük a kisemlősöket, ezért az innen származó gazdaállatok fertőzési százalék-adatai a valóságos helyzetet mutatják (5. táblázat). I. és II. velencei gyűjtésünk fertőzöttség! százaléka elég alacsony; a tavaszi magas vízállás mindkét alkalommal elborította Itt mondok köszönetet RADETZKY Jenő ny. tanfelügyelő fúrnak,a kutatóház tudományos vezetőjének, aki vendégszeretetével és munkánk önzetlen támogatásával mindig nagy segítségünkre volt. 194